HANKA

Szóval, Hanka.
Nagylány.
Megnyúlt, kinőtte az összes nadrágját, már 110-es méret kell neki mindenből.
A haja is szép hosszú és egyre sűrűbb.
Ezenkívül nagyon kinyílt a világ felé. Annyira jellemző rá, hogy pl. Szentendrén sétálva benézett minden kulcslyukon, kőfal repedésen, és boldogan fedezte fel, hogy ezek mögött milyen szép belső udvarokat láthat. A babamúzeum és a hímzett terítők is teljes eksztázisba hozták.
Szeretem benne, hogy ilyen érdeklődő és fogékony a szépre. (valahogy ezt kéne minden gyerekben megőrizni)
Egyre jobb a kézügyessége és nagyon kreatív. Szerintem a korát megelőző módon rajzol, fest, színez.
Saját kezűleg megrajzol egy figurát (királylány, manó, virág), kivágja és szívószálat ragasztva a hátára már készen is van a papírbáb.
Sokat dicsérjük, és ahogy nő az önbizalma, egyre ügyesebb és felszabadultabb. Falevelekből, virágokból és bogyókból angyalt készített a péceli kertben, mindezt úgy, hogy korábban soha nem mutattam neki hasonlót... Tényleg örülök, hogy ilyen dolgok kötik le. (majd ő megvalósítja az én művész-ambícióim... csak vicc volt)
Ezek mellett továbbra (sőt újult erővel) sláger a babázás, főzőcskézés, homokozás.
És az idei nyár nagy felfedezettje a VÍZ.
Ahonnan, ha egyszer belement lehetetlen kirángatni.
Biztonsági játékos. Úszógumival + karúszóval száll csak tengerre, de ott aztán elemében érzi magát...

SÁMUEL BEELŐZ

Boldog első névnapot drága kicsi Samu!!!
Gyarapítsd csak tovább a szimpatikus Sámuelek táborát!


A név eredete:
Héber eredetű bibliai név.

A név jelentése:
Isten meghallgatott.

EMBEREK

Mikor az utcán vonulászom három csemetémmel, gyakran megszólítanak a szembejövők.

Sok kedves megjegyzést kapok.
Többen mondták már, hogy megszépítettük a napjukat, van aki nem akarja elhinni, hogy három gyereket szültem (ezt néha még én sem tudom felfogni), meg hogy nem is látszik rajtam... (azért még korántsem flangálnék bikiniben)

Mások sajnálkoznak, hogy mennyire embert próbáló lehet az én sorsom.
Nem mondom, hogy egyszerű. De egy építészirodában görnyedezve sem lenne könnyebb, és különben is mi magunk akartuk ezt a hármat. :)

Aztán Samut rendszeresen lánynak nézik. (ez igazából nem zavar, inkább csak furcsállom, hogy kérdezés nélkül kislánynak kezelik, csak mert olyan szép a pofija és nem áll jól neki a világoskék... ;))
Meg aztán megy az élcelődés, hogy végre szültem egy fiút is. (ezen is mosolygok, hiszen tulajdonképen én is örülök neki)

Azt viszont nagyon nem szeretem, ha a lányok között tesznek különbséget. "A nagy is szép, de ez a pici egyszerűen gyönyörű." Csak azért, mert Sári félig még baba és bájosan mosolyog, Hanka pedig egy önálló egyéniség, akinek ilyenkor igencsak elsötétül a tekintete.

Egyébként már illene egy bejegyzést írnom az én kis gyönyörűséges szúrós szemű elsőszülöttömről is, akinek (úgy érzem) az idén nyáron nagyon kitárult a világ.

NYARALÁS???

Mi igazán mindent megpróbáltunk.
NYARALNI akartunk.
És nem adtuk fel, pedig nem volt könnyű... :)

Először jött a hideg és a szél, de ez még nem lett volna baj, mert volt nálunk pár melegebb cucc (kizárólag a gyerekeknek). Igaz nem sok, és mivel Hanna is komolyan vette, hogy NYARALUNK, nem akaródzott felöltöznie... Persze megfázott és belázasodott.
Ez viszont már baj volt... főleg, hogy nem volt nálunk Nurofen, és vasárnap este lévén a közeli gyógyszertárakra sem számíthattunk. Ákos "hazaszaladt" (két órás autókázás) az elsősegélycsomagért, Hannánál lázat csillapítottunk, így a másnapunk már sokkal vidámabban telt.
Csütörtökön sajnos Sári is kidőlt a sorból, 39 fokos lázzal pihegett, némán tűrte a borogatást és éjszakánként két óránként ébredt. Hanka közben egyre csúnyábban köhögött, majd egyik éjszaka még hányt is (ezek után természetesen a teljes ágynemű, pokróc és ágytakaró is mosásra szorult). Közben Samu is elkezdett szörcsögni, szerencsére ő nem lázasodott be.
Az már csak hab volt a tortán, hogy péntek éjszaka akkora vihar tombolt, hogy fél napra elment az áram (és ebből kifolyólag se mosni, se fürödni nem tudtunk). Szegény Sárika pedig annyira félt, hogy magunk közé vettük a nagyon szűk és nagyon kényelmetlen ágyunkba, és innentől kezdve már végig velünk aludt.

Tehát, idén sem volt szó pihenésről... na de mi ezt már előre tudtuk. :)))
Ennek ellenére voltak szép pillanataink.
Szentendrét járva pedig egyre inkább tudatosult bennünk, hogy itt szeretnénk élni.
És csak nagyon halkan merem leírni, hogy meg is néztünk egy ígéretes házat...

És most jöjjenek a képek:

Hanka szalmakalapban (még nem lázas)


Sári lázasan:


Kukucskáló:


Apa-papucsa:


Kontraposzt:


Punk-gombóc:




Két napot nálunk garázdálkodott Emmusó és Eszter (ő nem harapott:)):


Azután meglátogattak minket Nagyiék:
(sajnos ők is megfáztak)


Majd Gáborék is lejöttek egy napra:
(reméljük Bendegúz nem betegedett meg)



Jártunk a szigetcsücsökben:



Heverésztünk a kertben:


Utolsó este pedig szalonnát sütöttünk:

POCSOLYÁZÓK

Holnap nyaralni indulunk.
Remélem az idő kegyes lesz hozzánk...

DACKORSZAK

Olyan érzésem van, mintha Hannával nem lett volna ennyire nehéz...
(vagy csak az emlékek szépülnek)
Sárika kemény eset. Szinte egész nap dacol, és az ellenkezés-roham az esti lefekvés körül csúcsosodik ki.
Tegnap este 9-től 11-ig masszívan sírt, hisztizett, csipkedett, rugdosott. Nem használt sem a szép szó, sem a séta, sem a friss levegő, sem a hideg víz. Én pedig felváltva sajnáltam és haragudtam rá, amiért nem hagyja aludni Hankát sem. (szerencsére Samu rendületlenül aludt)
Többször elaludt a karomban (vagy Ákoséban), de amikor a kiságyához közelítettünk újra ordítani kezdett, de torkaszakadtából. Nagy nehezen álomba sírta magát (egyszerűen nem hagyta, hogy segítsünk), majd egy óra múlva felébredt és kezdte elölről az egészet...
Korán ébredt kialvatlanul és nyűgösen, de ennek ellenére a délutáni alvás is nagyon nehezen sikerült. (estére ráadásul olyan kegyetlen migrénes fejfájásom lett, hogy már a falat kapartam)
Sára egyébként dührohamaiban rendszeresen tör-zúz, sőt a haját tépi.
"Kitépem a a hajamat!!! Kitépem az Eszter-baba karját!!! Ledobom a paplanomat, egeremet!!!" stb)
Tele van feszültséggel, pedig a felszínen olyan szelíd és nyugodt...
Tudom, hogy fáj a lelke Samu miatt is, mégis nagyon nehéz tolerálni a kis méregzsákot. Szombattól nyaralunk pár napot, ott majd extra ápolgatást kap a kicsi lány...
(Samu mindeközben csont nélkül átaludt éjszakákkal kényeztet, amiért most igazán hálás vagyok)

Pár jól sikerült kép a kis fotogén boszorkáról... (szinte lehetetlen róla rossz képet csinálni)

10 ÉV

2000. július 29.-én a Sas-hegyen készült az alábbi fotó.


Ugyanis akkor és ott kötöttük össze (szinte még gyerekfejjel) az életünket egymással.
Örökre.

Az esküvői meghívónkra ezt az idézetet választottuk:

"Mert ahova te mégy, oda megyek én is,
és ahol te megszállsz, ott szállok meg én is.
Néped az én népem és Istened az én Istenem.
Ahol te meghalsz, ott halok meg én is.
Úgy tegyen velem az Úr akármit,
hogy csak a halál választ el engem tőled. "

(Ruth 1:14-17)

Így gondolom ma is. Pontosan ugyanígy.