Ugyanis akkor és ott kötöttük össze (szinte még gyerekfejjel) az életünket egymással.
Örökre.
Az esküvői meghívónkra ezt az idézetet választottuk:
"Mert ahova te mégy, oda megyek én is,
és ahol te megszállsz, ott szállok meg én is.
Néped az én népem és Istened az én Istenem.
Ahol te meghalsz, ott halok meg én is.
Úgy tegyen velem az Úr akármit,
hogy csak a halál választ el engem tőled. "
(Ruth 1:14-17)
Így gondolom ma is. Pontosan ugyanígy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése