(vagy csak az emlékek szépülnek)
Sárika kemény eset. Szinte egész nap dacol, és az ellenkezés-roham az esti lefekvés körül csúcsosodik ki.
Tegnap este 9-től 11-ig masszívan sírt, hisztizett, csipkedett, rugdosott. Nem használt sem a szép szó, sem a séta, sem a friss levegő, sem a hideg víz. Én pedig felváltva sajnáltam és haragudtam rá, amiért nem hagyja aludni Hankát sem. (szerencsére Samu rendületlenül aludt)
Többször elaludt a karomban (vagy Ákoséban), de amikor a kiságyához közelítettünk újra ordítani kezdett, de torkaszakadtából. Nagy nehezen álomba sírta magát (egyszerűen nem hagyta, hogy segítsünk), majd egy óra múlva felébredt és kezdte elölről az egészet...
Korán ébredt kialvatlanul és nyűgösen, de ennek ellenére a délutáni alvás is nagyon nehezen sikerült. (estére ráadásul olyan kegyetlen migrénes fejfájásom lett, hogy már a falat kapartam)
Sára egyébként dührohamaiban rendszeresen tör-zúz, sőt a haját tépi.
"Kitépem a a hajamat!!! Kitépem az Eszter-baba karját!!! Ledobom a paplanomat, egeremet!!!" stb)
Tele van feszültséggel, pedig a felszínen olyan szelíd és nyugodt...
Tudom, hogy fáj a lelke Samu miatt is, mégis nagyon nehéz tolerálni a kis méregzsákot. Szombattól nyaralunk pár napot, ott majd extra ápolgatást kap a kicsi lány...
(Samu mindeközben csont nélkül átaludt éjszakákkal kényeztet, amiért most igazán hálás vagyok)
Pár jól sikerült kép a kis fotogén boszorkáról... (szinte lehetetlen róla rossz képet csinálni)
1 megjegyzés:
Ó kicsi Sári...
Mintha Mikoltról írnál Bori... középsők, talán ők vesztették a legtöbbet. Sem nem kicsik már, és mégcsak nem is egyedüliek a nemükben sem...
Olyan jó lenne okosnak lenni amikor a legnehezebb, Mikolt pl. azt sem hagyja, hogy szeressem... sőt. Engedni pedig mégsem lehet, hogy kitépje, összetörje, főleg, ha magát, vagy a testvérét szeretné...
Néha az használ nálunk, hogy a cinkosa leszek. Olyankor pár perc és bújik is.
Remélem, hogy hamar megbékélnek, jól.
Jó pihenést Nektek.
Szeretettel.
Kinga
Megjegyzés küldése