EMBEREK

Mikor az utcán vonulászom három csemetémmel, gyakran megszólítanak a szembejövők.

Sok kedves megjegyzést kapok.
Többen mondták már, hogy megszépítettük a napjukat, van aki nem akarja elhinni, hogy három gyereket szültem (ezt néha még én sem tudom felfogni), meg hogy nem is látszik rajtam... (azért még korántsem flangálnék bikiniben)

Mások sajnálkoznak, hogy mennyire embert próbáló lehet az én sorsom.
Nem mondom, hogy egyszerű. De egy építészirodában görnyedezve sem lenne könnyebb, és különben is mi magunk akartuk ezt a hármat. :)

Aztán Samut rendszeresen lánynak nézik. (ez igazából nem zavar, inkább csak furcsállom, hogy kérdezés nélkül kislánynak kezelik, csak mert olyan szép a pofija és nem áll jól neki a világoskék... ;))
Meg aztán megy az élcelődés, hogy végre szültem egy fiút is. (ezen is mosolygok, hiszen tulajdonképen én is örülök neki)

Azt viszont nagyon nem szeretem, ha a lányok között tesznek különbséget. "A nagy is szép, de ez a pici egyszerűen gyönyörű." Csak azért, mert Sári félig még baba és bájosan mosolyog, Hanka pedig egy önálló egyéniség, akinek ilyenkor igencsak elsötétül a tekintete.

Egyébként már illene egy bejegyzést írnom az én kis gyönyörűséges szúrós szemű elsőszülöttömről is, akinek (úgy érzem) az idén nyáron nagyon kitárult a világ.