DACKORSZAK

Olyan érzésem van, mintha Hannával nem lett volna ennyire nehéz...
(vagy csak az emlékek szépülnek)
Sárika kemény eset. Szinte egész nap dacol, és az ellenkezés-roham az esti lefekvés körül csúcsosodik ki.
Tegnap este 9-től 11-ig masszívan sírt, hisztizett, csipkedett, rugdosott. Nem használt sem a szép szó, sem a séta, sem a friss levegő, sem a hideg víz. Én pedig felváltva sajnáltam és haragudtam rá, amiért nem hagyja aludni Hankát sem. (szerencsére Samu rendületlenül aludt)
Többször elaludt a karomban (vagy Ákoséban), de amikor a kiságyához közelítettünk újra ordítani kezdett, de torkaszakadtából. Nagy nehezen álomba sírta magát (egyszerűen nem hagyta, hogy segítsünk), majd egy óra múlva felébredt és kezdte elölről az egészet...
Korán ébredt kialvatlanul és nyűgösen, de ennek ellenére a délutáni alvás is nagyon nehezen sikerült. (estére ráadásul olyan kegyetlen migrénes fejfájásom lett, hogy már a falat kapartam)
Sára egyébként dührohamaiban rendszeresen tör-zúz, sőt a haját tépi.
"Kitépem a a hajamat!!! Kitépem az Eszter-baba karját!!! Ledobom a paplanomat, egeremet!!!" stb)
Tele van feszültséggel, pedig a felszínen olyan szelíd és nyugodt...
Tudom, hogy fáj a lelke Samu miatt is, mégis nagyon nehéz tolerálni a kis méregzsákot. Szombattól nyaralunk pár napot, ott majd extra ápolgatást kap a kicsi lány...
(Samu mindeközben csont nélkül átaludt éjszakákkal kényeztet, amiért most igazán hálás vagyok)

Pár jól sikerült kép a kis fotogén boszorkáról... (szinte lehetetlen róla rossz képet csinálni)

10 ÉV

2000. július 29.-én a Sas-hegyen készült az alábbi fotó.


Ugyanis akkor és ott kötöttük össze (szinte még gyerekfejjel) az életünket egymással.
Örökre.

Az esküvői meghívónkra ezt az idézetet választottuk:

"Mert ahova te mégy, oda megyek én is,
és ahol te megszállsz, ott szállok meg én is.
Néped az én népem és Istened az én Istenem.
Ahol te meghalsz, ott halok meg én is.
Úgy tegyen velem az Úr akármit,
hogy csak a halál választ el engem tőled. "

(Ruth 1:14-17)

Így gondolom ma is. Pontosan ugyanígy.

MANÓUDVAR

Ha Kapolcson jártok ki ne hagyjátok a Manóudvart!
Mert nagyon kedves gyerek-felnőtt-ember-barát hely.
Ráadásul Ákosék egy saját-készítésű cserépkályhája is megtekinthető itt.







Ákos 3 napot nyaralt hármasban a lányokkal a Balatonnál.
Tetszik nekem, hogy ilyen jó fej apa jutott nekünk. :)
Hogy egyedül nekiindul a lányaival. Hogy hármasban fürdenek a Balatonban (az eddig víziszonyos Sárival is vízbe merészkednek az északi parton) Hogy büszkén járja Kapolcsot a két kis szoknyással és mutogatja a fényképeket a kis tökiről... Esténként pedig a jól megérdemelt sörét iszogatja a Kobuci Kertben. (miközben nagyiék vigyáznak az alvó lánykákra)
Mindeközben mi Samuval itthon takarítottunk, rendezkedtünk, intézkedtünk.
Ugyanis szeretnénk eladni az immár szűkössé váló lakásunkat, elhagyni a hőn szeretett (de mostani életünkhöz már túl zajos) Budapestet és megtalálni álmaink házát egy kis kerttel...

2 HÓNAPOS

Sámuel, Samu, Samek, Samóca, Zimi.


Már két hónapja, hogy itt van velünk. :)))
Lassan kezdem megszokni a gondolatot, hogy van egy kisfiam is. (bár néha még mindig meglepődök, hogy mi lapul a pelenkában:))
Apropó pelenka... Kicsi Samu (és Sára együttes erővel) az anyagi csőd szélére sodor minket. Ha Sári volt egykoron a szopi-királynő, akkor Samu a trotyi-király... :)
Napi 10 pelust biztosan elhasznál. És résen kell ám lenni a pelenkacserénél, a törölközésnél, a popsikrémezésnél... mert van huzatja a gyereknek. (na ebbe inkább ne is menjünk bele:))
Inkább arról illene írnom, hogy mennyire nyugodt, hogy tökéletes a csípője, hogy sokat mosolyog, és tud már könnyekkel is sírni.
Érdekes módon elég érzékeny a zajokra, pedig jó lenne ha hozzászokna a gyerekzsivajhoz, mert így senkinek sem könnyű.
Hason fekve szép magasra emeli a fejét, és már többször is átfordult (vagy inkább átbillent) a hátára.
Ma megmértem (igaz, hogy nem patika-mérlegen) és 6,5 kiló.
Abszolút igény szerint szopik, tényleg nem tudom, hogy hányszor egy nap, de mintha mostanában már akadnának 4 órás kajamentes etapok is.
Sötétedik a szeme, göndörödik a haja, nő a szempillája... egyre babásabb.
És szerelem... egyértelműen. Ő is. :)))

NYÁR VAN

Nagyon élvezem ezt a nyarat.
És ahhoz képest, hogy van egy kis csecsemőnk elég sokat jövünk-megyünk...

Voltunk Tahiban megünnepeltük a 80 éves Dédimamát.


A három lány egyre hangosabb és egyre jobban eljátszik együtt.


Hanka szokása szerint csimpaszkodott a hintaágyon, Emma pucérkodott majd egy órán keresztül elviháncolt unokanővérével az autónk csomagtartójában, Sárika pedig szép csendben megevett vagy 15 sült rákot...



Aztán Gödöllőn is jártunk Edináéknál.
A lányok medencéztek és ismerkedtek Míra kutyával.
A kisfiúk felváltva üvöltöttek a babakocsiban, mosolyogtak a pihenőszékben és kézről-kézre jártak a nagynénik-nagybácsik-nagyszülők gyűrűjében.
Mi pedig jót pizzáztunk, jegeskávéztunk és beszélgettünk a kis vályogház hűvös teraszán.





De jó lesz visszaemlékezni ezekre a forró júliusi napokra, a szürke őszi délutánokon...

7 HETES

nagy hajú

vigyori

tökéletes hét hetes

PÓCSMEGYER

egy magafeledt kisgyerek
pocskolgatja a langy vizet
nagy narancsvörös gömb lebeg
fénykötelén a tó felett

hullám se moccan áll a szél
a láthatár opálfehér
párától partig tart a tér
az ég a vízzel összeér

valami tágas nyugalom
levegős öröm a tavon
átdereng minden láthatón
tárgytalanul és áradón

(Szabó T. Anna Balaton)