"Ha nem köhögünk, akkor hányunk!" -
lehetne ez családunk jelmondata ezen a télen. :)
Persze most már könnyen viccelődök, mert kezdünk magunkhoz térni.
De szerda estétől vasárnap délig korántsem voltam ilyen vidám. Folyamatosan aggódtam valamelyik gyerekemért, komolyan féltem hogy kiszáradnak.
Tervezgettem a kórházba szállítás logisztikáját, fejben összeállítottam a kórházi csomagot, és fájó szívvel mondtam búcsút a jövő hét igencsak fontos eseményeinek...
Szerencsére az utolsó utáni pillanatban azért Samu is jobban lett (cirka 10 róka-komát kergettünk szét a lakás minden pontján) és úgy tűnik véget ér ez a rémálom is. (három nem kicsit hányó - fo*ó gyerekkel mosógép nélkül, ezt is túléltük)
Most kezdek egy kicsit felengedni és újra reménykedve nézni az elkövetkező hét elé.
(és kíváncsian várom mikor kezd el valamelyikünk köhögni .))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése