VALAMI JÓ

Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg pontosan a helyzetünket.

Kicsit úgy érzem magam, mint valami szerencsétlen marionett bábu, akit egy hatalmas, rosszkedvű óriás-gyerek rángat ide-oda.
Nem arról van szó, hogy bank-ellenes lennék.
Tisztában vagyok a jelenlegi anyagi helyzetünkkel és abszolút szükségszerűnek érzem, hogy a házunk vásárlásához kölcsönt vegyünk fel egy banktól.
Azt viszont nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy kicsinyes emberek, rajtunk élvezzék ki a szánalmas hatáskörükkel járó mini-hatalmukat.
Mert nekem senki se mondja, hogy nem erről van szó...
Félelmetes és eléggé bizonytalan érzés a bürokrácia útvesztőiben bolyongani, egy-két tökéletesen hülye "tanácsadóval" és "ügyintézővel" körülvéve. Lassan az emberiségbe vetett hitemet kezdem elveszteni, pedig a jobbik eszemmel tudom, hogy szimplán "csak" rossz szériánk van és a társadalomnak egy szűk, ostoba rétegével vesződünk, de most mégis ELÉG!!!
Hogy ne őrüljek meg idő-előtt, elhatároztam, hogy minden napban próbálok valami jót is találni. Terápiás célzattal.

Tehát...
Jó, hogy a nyaralónknak meg se kottyan , a -17 C fok.
A Duna-part ilyenkor is gyönyörű akárcsak Hanka frissen mosott haja.
Sári szerint jó érzés beleszeretni valakibe, bár egyelőre nem tapasztalatból beszél. :) Sajnálja, hogy nem lehet Samu a férje, és reméli, hogy Szentendréről már nem költözünk sehova, majd ha csak eltemetnek minket, mert az valahol máshol lesz... Mindezt az imént fejtette ki, három és fél évesen.
Vannak vicces pillanatok bőven, és egyszer lesz még tavasz (most nagyon várom), addig is a mindent beborító fehérséggel nyugtatom a szemem és a lelkem.