Tudod mit akarok?
Az új házunkat... azt akarom, hogy tavasz legyen!"
Hangzottak el ma kis Tavasz Tündérem szájából a fenti mondatok.
Biztosan nyomasztó a gyerekeknek is ez a végtelenbe nyúló átmeneti időszak.
Miért van az, hogy a várakozásnak mindig a vége a legnehezebb?
Engem szép lassan tényleg felőröl már ez a lebegés.
Biztosan van valami mélyebb értelme és jellemformáló hatása ennek az időszaknak is, legalábbis ezzel vigasztalom magam.
Igaz, a legvigasztalóbb már mégiscsak az lenne, ha kimondhatnánk, hogy minden jó, ha a vége jó...
Kedves rajztanárom, Szegedi Kata képével kívánok magunknak és minden kedves Olvasónknak több szerencsét az Új Évre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése