Nehéz, hosszú idő után újrakezdni, folytatni valamit.
Egyelőre bemásolom ide (egyik) kedvenc versemet.
Egyszerűen minden szavát szeretem.
Pilinszky János: Harmadnapon
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
2013. március 31., vasárnap
2012. november 11., vasárnap
NOVEMBER
Nagy László: Adjon az Isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
2012. október 20., szombat
AZ A BAJ
Időnként (általában), azon siránkozok, hogy mennyire tökéletlen az életem, mennyi sok nehézséggel kell szembenéznem nap, mint nap.
Időnként (néha), rádöbbennek, hogy mennyire tökéletes és pihe-puha sorsom is van, akkor meg azon aggodalmaskodom, hogy mikor fog valami elromlani... :)
Időnként (néha), rádöbbennek, hogy mennyire tökéletes és pihe-puha sorsom is van, akkor meg azon aggodalmaskodom, hogy mikor fog valami elromlani... :)
2012. október 8., hétfő
ISKOLA , IDŐHIÁNY....
...vagy amit akartok...
Hivatkozni sok mindenre lehet.
Az igazság az, hogy sokszor megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a blogírást, egyelőre mégis folytatom. Mert szeretem csinálni, és akármennyire hiányos és töredezett ez a napló, mégiscsak az enyém.
Szóval...
Az iskolakezdés nem volt könnyű.
Se nekem, se Hankának, se senkinek a családból.
Az élmények még feldolgozás alatt állnak... Azt hiszem, eléggé lesokkolt, hogy az általános iskola, valóban ennyire általános metszete a társadalomnak.
Még dolgozom az előítéleteim és a kivagyiságom lefaragásán, ugyanakkor azt is világosan tudom, hogy ha egy év múlva úgy látom/látjuk a helyzetet, akkor megpróbáljuk Hannát egy más fajta iskolába átíratni.
És itt most tényleg nem arról van szó, hogy az én kicsi lányomnak nem megfelelő semmilyen közintézmény.
Ami Hannát illeti, tulajdonképpen nagyon lelkes.
Persze igencsak elfárad a nap végére és rajtunk torol, de ez is természetes. Hogy mennyit érzett a bennem munkáló feszültségekből? Biztosan nagyon sokat, de mondom, hogy még dolgozunk ezen a kérdésen.
Folyt. köv.
Hivatkozni sok mindenre lehet.
Az igazság az, hogy sokszor megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a blogírást, egyelőre mégis folytatom. Mert szeretem csinálni, és akármennyire hiányos és töredezett ez a napló, mégiscsak az enyém.
Szóval...
Az iskolakezdés nem volt könnyű.
Se nekem, se Hankának, se senkinek a családból.
Az élmények még feldolgozás alatt állnak... Azt hiszem, eléggé lesokkolt, hogy az általános iskola, valóban ennyire általános metszete a társadalomnak.
Még dolgozom az előítéleteim és a kivagyiságom lefaragásán, ugyanakkor azt is világosan tudom, hogy ha egy év múlva úgy látom/látjuk a helyzetet, akkor megpróbáljuk Hannát egy más fajta iskolába átíratni.
És itt most tényleg nem arról van szó, hogy az én kicsi lányomnak nem megfelelő semmilyen közintézmény.
Ami Hannát illeti, tulajdonképpen nagyon lelkes.
Persze igencsak elfárad a nap végére és rajtunk torol, de ez is természetes. Hogy mennyit érzett a bennem munkáló feszültségekből? Biztosan nagyon sokat, de mondom, hogy még dolgozunk ezen a kérdésen.
Folyt. köv.
2012. szeptember 7., péntek
ŐSZI FÉNYEK
a Dunán. Nem is tudom, hogyan történhetett, hogy idén csak szeptember elején jutottunk ki először egyik kedvenc Duna-partunkra.
Mindenesetre jobb későn, mint soha.
Nekem, mondjuk végig az zakatolt a fejemben, hogy "holnap iskola", de a többiek nagyon jól szórakoztak.
Mindenképpen szeretnék még egyszer kijönni ide, még ősszel, ha lehet...
Mindenesetre jobb későn, mint soha.
Nekem, mondjuk végig az zakatolt a fejemben, hogy "holnap iskola", de a többiek nagyon jól szórakoztak.
Mindenképpen szeretnék még egyszer kijönni ide, még ősszel, ha lehet...
2012. szeptember 1., szombat
<
2012. augusztus 21., kedd
LASSAN
lépegetünk kifelé a kisbabás-kisgyerekes korszakból és egyenletesen haladunk valami egészen más felé.
Ijesztő dolog a változás, nekem legalábbis. Hogy már semmi sem lesz úgy, ahogy régen. Pedig még csak most kezdek belejönni ebbe az egészbe...
Samu lassan szobatiszta, napjában 15-ször felül a WC-szűkítőre, utána fellépőkéről kezet mos, majd pucéran rohangál egész nap. Feszegeti a határokat, direkt rosszalkodik, sokszor nehezen tudom visszafogni magam, pedig nem szeretek egész nap kiabálni.
Sári oviba megy hamarosan. Kész rejtély ez a csaj. Nem tudom vele mi lesz és hogyan, de nagyon drukkolok, és nem is aggódom igazán, mert az óvónéni (és az egész ovis lékör) nagyon-nagyon szimpatikusnak tűnik. No, majd meglátjuk...
Hanka, na érte aggódom, mert az eddigi ovis karrierje nem volt túl sikeres. Meg hát az iskola, mégis csak iskola. Próbálom edzeni magam arra, hogy semmi sem lehet tökéletes és, hogy ne is várjam ezt el, csak hát nehéz. Ő az első elsősöm.
Ijesztő dolog a változás, nekem legalábbis. Hogy már semmi sem lesz úgy, ahogy régen. Pedig még csak most kezdek belejönni ebbe az egészbe...
Samu lassan szobatiszta, napjában 15-ször felül a WC-szűkítőre, utána fellépőkéről kezet mos, majd pucéran rohangál egész nap. Feszegeti a határokat, direkt rosszalkodik, sokszor nehezen tudom visszafogni magam, pedig nem szeretek egész nap kiabálni.
Sári oviba megy hamarosan. Kész rejtély ez a csaj. Nem tudom vele mi lesz és hogyan, de nagyon drukkolok, és nem is aggódom igazán, mert az óvónéni (és az egész ovis lékör) nagyon-nagyon szimpatikusnak tűnik. No, majd meglátjuk...
Hanka, na érte aggódom, mert az eddigi ovis karrierje nem volt túl sikeres. Meg hát az iskola, mégis csak iskola. Próbálom edzeni magam arra, hogy semmi sem lehet tökéletes és, hogy ne is várjam ezt el, csak hát nehéz. Ő az első elsősöm.
