...vagy amit akartok...
Hivatkozni sok mindenre lehet.
Az igazság az, hogy
sokszor megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a blogírást, egyelőre mégis folytatom.
Mert szeretem csinálni, és akármennyire hiányos és töredezett ez a napló, mégiscsak az enyém.
Szóval...
Az iskolakezdés nem volt könnyű.
Se nekem, se Hankának, se senkinek a családból.
Az élmények még feldolgozás alatt állnak...
Azt hiszem, eléggé lesokkolt, hogy az általános iskola, valóban ennyire általános metszete a társadalomnak.
Még dolgozom az előítéleteim és a kivagyiságom lefaragásán, ugyanakkor azt is világosan tudom, hogy ha egy év múlva úgy látom/látjuk a helyzetet, akkor megpróbáljuk Hannát egy más fajta iskolába átíratni.
És itt most tényleg nem arról van szó, hogy az én kicsi lányomnak nem megfelelő semmilyen közintézmény.
Ami Hannát illeti, tulajdonképpen nagyon lelkes.
Persze igencsak elfárad a nap végére és rajtunk torol, de ez is természetes. Hogy mennyit érzett a bennem munkáló feszültségekből? Biztosan nagyon sokat, de mondom, hogy még dolgozunk ezen a kérdésen.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése