SÁRI SZÜLINAP

Nem tudom, hogy írtam - e már, de a mi életünk sem az a tipikus "álom luxus kivitelben".
Bármennyire aranyosak is (általában) a gyerekeink, bármilyen szép is a nagy család, mint mindenkinek nekünk is vannak nehezebb időszakaink.

Én olyan típus vagyok, aki nem könnyen nyílik meg... nehezen panaszkodik (pláne egy ennyire nyilvános felületen), de azért rögzíteni szeretném, hogy a mi életünk sem fenékig tejfel.
Kicsit tejfel, de azért nem fenékig... (Eszterházy P. szavaival élve)
Mindezt csakis a ténymegállapítás kedvéért írom le, mert nem szeretnék hamisan rózsaszín képet festeni. (a hosszabb szünetekről pedig annyit, hogy ha rossz kedvem van, általában hallgatok)

Most viszont virágos jó kedvemben vagyok, kezdem nagyon megkedvelni az új otthonunkat, élvezem a kisvárosi légkört, a szépséges gyerekeimet.
Néha már-már az a furcsa régi érzés is elfog, hogy nő is vagyok, hogy feleség is vagyok, és nem csak folyton anya-anya-anya... :)

Végre újult erővel szeretnénk családi ünnepségeket, baráti összejöveteleket szervezni, mert ez két dolog biztosan megéri a belefektetett erőt.

Sári is olyan boldog és büszke volt, hogy most csakis az Ő 4 éves születésnapját ünnepelte ennyi sok ember.

GÓLYAHÍR

Na, nem nálunk... :)
Több, mint egy hónapja már, hogy megszületett, (úgyhogy igazán megérdemel egy teljes bejegyzést) Kaszap Zsombor, gyerekeink legújabb unokatestvére, Bendegúz kisöccse.

Isten hozott kedves Zsombor ebben az egyre nagyobb és hangosabb családban!

2 ÉVES

Oké, hogy a hölgyeké az elsőbbség, de azért ne feledkezzünk meg kis ördögfiókánkról királyfinkról sem...
Íme, a két éves:

A haja azért vizes a fenti képeken, mert éppen egyik kedvenc elfoglaltságának hódol, azaz LOCSOL.

Imád emellett homokozni, sarazni, fűrészelni, kalapálni, fúrni, faragni. (csakis igazi fúróval, persze fúrószár nélkül)
Továbbra is egy kis vaddisznó :) (hangosan csörtet és visít a lakásban és a kertben egyaránt) Elég nehezen foglalja le magát értelmes dolgokkal (azaz nehezen játszik konkrét játékokkal, de bármikor szívesen összetör egy cd-t, összekaristolja a radiátort, összefirkálja a szekrényeket stb.)

Nagyon kedves, bújós, könnyen kimutatja a szeretetét mindenki felé. A játszótéren könnyen barátkozik a gyerekekkel és vagányan vigyorog a szimpatikus felnőttekre. Azt hiszem ő a legnyitottabb a három közül.

 A mozgása is abszolút rendben van. Hónapok óta tök jól egyensúlyoz a futóbiciklijén, ritmusosan szalad, felmászik bárhova, és le is ugrik (meglepően magas helyekről).

A legnagyobb változás pedig, amiről szintén ódákat tudnék zengeni, hogy végre ALSZIK ÉJSZAKA!
Biztosan szerepet játszik ebben az új nagyfiús ágya, és az is hogy végre mi is megállapodtunk.

Hihetetlen nagy megkönnyebbülés ez az egész családnak, mert a két éve húzódó alváshiány már mindenkinek kikezdte az (amúgy sem túl erős) idegrendszerét...

De mostantól új időszámítás kezdődik, Ákossal holnap két és fél év után először kihagyjuk az esti fürdetés-altatás ceremóniáját és koccintunk egyet-kettőt az új életünkre a Kobuci Kert árnyas fái alatt, Quimby-t hallgatva...

4 ÉVES

Igaz, adós vagyok még Samu két éves összefoglalójával,  csakhogy időközben  Sárika is hirtelen négy éves lett...
Négy éves.
Még mindig egy igazi Tündér.
Tényleg nem tudok Rá jobb szót.
Különben is, ha Sárára gondolok, mindig egy halvány mosoly fut át rajtam, akárhol is vagyok.
Nyugodt, kedves és derűs. Nagyon könnyű őt szeretni.
Tényleg nem szeretnék vele kivételezni, de annyival könnyebb eset, mint a testvérei.
Halk-szavú, ölelgetős és többnyire szót is fogad.
Bájos, kedves, már-már észrevehetetlen.
Pedig nagyon is jelen van. A maga finom szelídségével tűnik ki.
Akárhova megyünk, mindenki szeretettel figyeli. És nem csak azért, mert úgy is néz ki, mint egy igazi tündér. A kisugárzása teszi szerethetővé.
Kicsit magányos. Saját kis világokban él. Beszélget a tárgyakkal, a könyvek szereplőivel, gyakran mesél magának hangosan (félhangosan).
Ugribugri,  egyre kecsesebben mozgó, pöszén-pösze, pálcika-lábú kislány.
Bohókás, elvont művész-lélek. Sokat és igen jól rajzol.
Nem is technikailag, (bár hihetetlen elmélyült és aprólékos), sokkal inkább a fantáziája, az önállósága és a felszabadultsága kivételes. Szerintem.
Nagyon jó volna, ha megőrizné ezt a nem e világi lényét, mindemellett jól érezné magát ebben a világban is.
Hajrá Sári, én nagyon drukkolok Neked!

ÚJ HÁZ

Fogasra akasztva a szárnyak és
cipellők, használt kellékeink csak
halmozódnak, majd rendet rakunk, holnap,
ma még feledhetetlen a repülés,
fárasztóbb nem is lehet. Szédültél
eleget, cammogva közelíted a
voltad, lesztelenül lopakodva,
ma még lehet, majd rendet rakunk, ne félj.
Nem félek, mondod. Szédülök, mondom.
Akkor repülj. Kellékek nélkül. Úgyis
a földet érésed számít. Valaki
egyszer úgy lép közénk, mintha otthon
lehetne máris. Csak kibírjuk addig
valahogy. Majd rendet rakunk akkor..

(Miklya Zsolt: Kulcs nem tűnik el (részlet))

Még nagyon új nekünk ez a több mint száz éves ház.
Még nagyon fárasztóak a nappalok, még nehéz elfogadni, hogy nem lehet egy nap alatt (de még egy év alatt sem) rendet rakni, otthont teremteni, kertet rendezni.
Mindenesetre úgy tűnik a következő években sem fogunk belehalni az unalomba...
Úgyis mindig a lego ház megépítését szerettem legjobban az egész legózásban.

HOLNAP

...költözünk.

Ákossal ez a hatodik költözködésünk, a gyerekekkel együtt pedig a negyedik.
És még mindig nem jöttünk  bele...
Olyan nehéz volt az elmúlt egy év, és most mégis legalább annyira nehéz itthagyni ez a házat, a helyet ami annyi mindennek tanúja volt már. Látta sok örömünket, bánatunkat.
Itt töltöttem gyerekként a nyarakat, később is gyakran nyaraltunk itt a barátainkkal, a családunkkal, és itt buliztunk az esküvőnk napján is. Sokat jártunk ide fiatal házasként, majd 1, 2 , 3 gyerekkel.
És persze jövünk is majd még sokat.
A gyerekek is nagyon megszerették a nagy kertet, a virágokat, a madarakat, a Dunát, sőt a szomszéd bácsit is. Olyannyira, hogy Hanna meg is könnyezte a búcsút, és kérte, hogy vigyük őt is magunkkal.
Jó, hogy nem kell örökre búcsúzni, mert azt nem szeretek...

Holnaptól pedig valóra válik egy nagyon régi álmunk, és tényleg szentendrei lakosok leszünk.

Folyt. köv. amint lesz internetünk és energiám...

SÁRA

Amolyan igazi kis művészpalánta.
Hihetetlen felszabadultan rajzol, fest, kivág, ragaszt... pl. vattacukrot eszegető szamarat, megbilincselt sárkányt vagy akár katica-szemű kislányt.
Egyik délután a csendes pihenő keretében igazi performance-t rendeztek nővérkéjével teljes egyetértésben.
Anyaszült meztelenre vetkőztek és tetőtől talpig kipingálták egymást és magukat pár filctoll segítségével a szivárvány minden színére.
Mikor megláttam őket nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek... (ráadásul csupa filc lett az ágyneműnk is)
Megbeszéltük, hogy a testfestés ilyetén formájában nálunk tilos. Bűnbánóan pislogott is nagyokat a két pucér indián-lányka, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy másnap Sárika pólójára rajzoljanak (egy egyébként tényleg szép) koronás halat.
Azt hiszem mindenképpen keresünk nekik valami jó fajta rajzszakkört, ahol bátran kiélhetik művész-hajlamaikat.