A 10 HÓNAPOS ÉS A TÖBBIEK

Samu 10 hónapos szülinapja alakalmából, elhatároztam, hogy megörökítem egy tipikus napunk történéseit. Ez a nap azért más volt mint a többi, hiszen egész nap ott zakatolt a fejemben, hogy már 10 hónapos a legkisebb... nézzünk oda...

Pontban 5 óra 18-kor ébresztett a fiam. Gyors szopi, majd közös ágyban alvás reggel fél nyolcig.
Nyolc körül megreggeliztünk. Samu joghurtot kanalazott, a lányok túrókrémet ettek és kakaót ittak hozzá.
Sárika persze lelökte a poharát (ami ugye rutinosan műanyag, így legalább nem tört össze) és a kakaó gyakorlatilag beborította a konyhát. Átöltöztettem Sárit (aki üvöltött, mint a sakál, legszívesebben én is ezt tettem volna), majd letörölgettem és felmostam a kakaót. (persze kétszer is fel kellett felmosni, mert minden ragadt)
Megfőztem az ebédet (paradicsom leves, tejberizs) eközben a gyerekek játszottak. (azaz a gyerekszoba minden négyzetcentiméterét egyenletesen beborították a játékaikkal)
Ezután jött a nap legnehezebb része.
Összeszedtük magunkat a sétához... Röpke háromnegyed óra és mindenkit felöltöztettem és megfésültem (beleértve a lányok babáit is akiket feltétlenül vinni kel magunkkal) , bepakoltam a tízórait, a homokozócuccot, majd egyik kezemben Samut tartva, másik kezemmel Sári kezét szorongatva lebaktattunk a földszintre.
Onnan én lementem a pincébe (na nem vajat csipegetni) Hanka bicajáért, majd a babakocsiért, végül ki a kertkapun, és irány a Duna!
A Duna parttal kapcsolatban nem tudok újat mondani, (pedig minden nap annyira más) szeretem, szeretjük nagyon. :)
Van ott egy fahajó, na azt soha nem lehet kihagyni... a lányok, ma ott is tizenegy-óraiztak, sőt a kis vadembert is felvittem közéjük.
Ezután elmentünk a kis játszótérre, Samu elaludt, a lányok hintáztak, homokoztak, hajókat néztek. Miután Samek felébredt ő is hintázott egy nagyot, majd hazavánszorgott a fáradt és éhes csapat.

Otthon gyorsan bedobtam egy mosást és kinyitottam a konyhaablakot. (bár egyiket se tettem volna) A hűs dunai szél, belökte az ablakot és lerepült három szerencsétlen virág. Nagy öröm volt a konyha újra-felporszívózása, és újra-felmosása, és még boldogabb voltam, amikor kinyitottam a mosógép ajtaját és kiderült, hogy gondosan kimostam pár papírzsepit is... (dupla munka, dupla öröm)

Hiába, ez nem az én napom volt, persze nem is én lettem 10 hónapos...

Vonulunk:

A fahajón:


Játszótéren:

ALTATÓ

Ma éjszaka jubilálunk.
Azaz, kereken egy hete nemek szerint elkülönülve alszunk.
Ákos altatja Samut, és ő kel hozzá éjjelente, én pedig nem megyek át akárhogy üvölt és akárhányszor is ébred. (mármint Samu)
A javulás egyértelmű, de a siker még nem teljes, hogy őszinte legyek...
Talán ha kibújtak azok a fránya fogak.
Mindenesetre Ákos egy hős... én meg ahelyett, hogy kipihenném magam a blogot írom, úgyhogy gyorsan megyek is a lány-szobába. :) :(

Két vers Varró Danitól
(talán egyszer majd nevetni is tudunk rajtuk :)))

Altató apukáknak /ezt egyre kétségbeesettebben kell mondogatni/

Ej, kicsi fiam, te pöttöm,
aludj el most már, de rögtön.

Ajj, kicsi fiam, te nudli,
hagyd az anyádat aludni.

Fejezd be már a rinyádat,
hagyjad aludni anyádat.

Itt van apád, ki karon visz,
hogy nem ejt le, abban nagyon bizz,
és ne bömbölj már, na ne bömbizz.

Meg kéne téged böfögtetni,
vagy a bölcsődbe lefektetni?

Borús és deprimált apádnak
egyetlen drága csillaga,
ne akarjad, hogy énekeljek,
aludj el szépen, kisbaba.

Alszik a ciciben a tej,
a farpofán a friss kaka -
most nem pelenkáz át apa,
aludj el szépen, kisbaba.

Ordítasz, adta kölke, mi?
Nem hagyod apádat költeni?

Megírta Ady Endre is, mi van:
aludj, mikor az apád altat.
Most apád altat, kisfiam.

*********************

Nem az összes étel kebel,
ebben bárhogy kételkedel.
S nem is minden kebel étel,
apukádé pont kivétel.

:) És akkor még egy ráadás:

Firtatgató /ha nem tudjuk, miért nyí a baba, ezt kell neki mondogatni/

Kisbaba, mi a stájsz?
Mi miatt kiabálsz?

Mi a nagy helyzet?
Szomjadat jelzed?

Hogy állnak a dolgok?
Nem vagy boldog?

Mi a probléma?
Uncsi a téma?

A nyakadon mi a kolonc?
Szeparációsan szorongsz?

Mi a szitu? Na mesélj!
Elalvásra van esély?

VIDÁM TAVASZI NAPOK

Jól sikerült a hosszú hétvégénk.
Az idő is jó volt, mi pedig spontán, (viszonylag nyugodt) napokat töltöttünk el ötösben.
Szombaton a Hajógyári szigeten élveztük a tavasz első napsugarait.
A lányok persze kikönyörögték az idei első (és remélem utolsó) vattacukor adagjukat, Samu pedig narancsért rimánkodott... és győzött.
Vasárnap a lányok Borosjenőn játszótereztek Emma-unokatesóval.
Hétfőn a Római parton ebédeltünk, a szabad ég alatt... egyesek kabát, mások sapka nélkül. :) (volt aki parázott, de szerencsére senki nem fázott meg)
Kedden pedig Szigetmonostorra kirándultunk (a tervezett dunabogdányi pisztrángozás helyett) és olyan jó helyen ebédeltünk, hogy biztosan visszatérünk ide majd máskor is.
A horányi Duna-part tavasszal is gyönyörű, a lánykák itt is jól eljátszottak a "semmivel" (fára-másztak, tüzet raktak, botokat, kavicsokat gyűjtöttek) Samu itt is vidáman bámulta a Dunát, és minket is átjárt a szokásos vízparti nyugalom... na, ehhez volna jó hozzászokni... :)

DUNAPART

Tényleg pont olyan jó érzés a Duna-parton lakni, mint ahogyan azt elképzeltem, és mint gyerekkoromból emlékszem rá.
Hiába van még MINDIG hideg... a március, azért március, és a parton (mikor pár percig kaptam levegőt a náthámtól) mintha a tavasz illatát éreztem volna.

A lányok órákig eljátszottak itt (kavicsot dobáltak, homokoztak, főztek, vizes kővel rajzoltak stb), Samu pedig áhítatos arccal bámulta a kacsákat.
Én pedig szép csendben azért imádkoztam, hogy valahogy bele ne csússzanak a jeges vízbe... mármint a lánykák, Samek babakocsiját azért befékeztem... :)

MÁRCIUS

"Milyen egyenes a füst
fénylik mint a színezüst
tetők fölött utazik
hull rá a hó - havazik

Bugyborékol már az üst
tekergő lesz fönn a füst
víg muzsika rotyogós
kinn a fagy még kopogós

Kéményből a füst leszáll
csöndes eső rászitál
érződik a fű szaga
tavaszt hoz az éjszaka

Télből elég már a juss
ne késlekedj március
meleg széllel ide fuss
kívánom hogy messze juss! "

(Nagy Gáspár)

EGYÉBKÉNT

Több mint kilenc hónapja először, ma van pár olyan nyugodt órám, hogy teljesen egyedül vagyok egy lakásban. (azért nem írom, hogy otthon, mert az átmeneti szállásunkon nem érzem otthon magamat)

Persze aludhatnék, vagy fürödhetnék, vagy tornázhatnék, vagy csak bámulhatnék céltalanul a semmibe, de már órák óta csak a blogot írom...
Szükségem van most egy kis összegzésre, vissza- és előre-tekintésre, hogy helyre rázódjanak bennem a dolgok.
Sokat gondolkozom azon, hogy ÉN mennyire kerüljek előtérbe ezen a fórumon, hiszen elsősorban a gyerekeimnek írom a blogot... legalábbis ez volt a szándék... persze korántsem csak erről van szó... és kérdés, hogy egyáltalán érdekelni fogja-e valaha is őket a múltjuk az anyjuk-szemüvegén keresztül.

Mindenesetre én mostanában nem érzem túl jól magam a bőrömben, sem lelkileg sem fizikailag. És mivel főként én vagyok a család mozgatórugója, nem könnyű most nekik sem. Nem lebeg körülöttünk a rózsaszín köd... hát ilyen időszakok is vannak.

Úgy érzem, muszáj előbukkannom a háttérből, többet foglalkoznom magammal, hogy mindenkinek jobb legyen.
Vannak terveim és talán, Samu növekedésével, önállósodásával egyre közelebb kerülhetek a megvalósításukhoz...
Szerencsére Ákos mindenben támogat, úgyhogy nincs kibúvó. :)))

Jut eszembe, Boldog Névnapot Kedves!
(és ígérem Te sem maradsz már sokáig ennyire utolsó(előtti) a sorban)

9 HÓNAPOS

Közben persze az idő nem állt meg (csak itt a blogon), és kicsi Samu szépen 9 hónapos lett...

Gyorsan fejlődik, szinte minden napra tartogat valami újdonságot.
Kb. egy hete se szó se beszéd felállt, és az ácsorgást azóta is nap mint nap tökéletesíti a lakás különböző ingó és kevésbé ingatag pontjaiba kapaszkodva.
Eleinte nagyokat esett, legalább 3-4 pukli, lila folt volt az okos kis buksiján, de mára már ügyesen letérdel vagy leül ha elfáradt.
A lányok filctollai, rajzai, pónijai többé nincsenek biztonságban, csak a kis asztalnál magasabb helyeken, és ebből azért adódnak testvér-konfliktusok...
Még mindig kúszik, és mivel ezt elég féloldalasan teszi, aggódó anyai szívemnek jobban esne, ha lassan átváltana mászó üzemmódba. (pár mászólépést már megtett, úgyhogy nem lesz komoly gond, remélem)

Velünk ül a nagy asztalnál és csipeget... mindent amit nem kéne (lásd virsli, túrórudi, almás pite stb.)... az üveges bébikaját és a házi készítésű pépeket egyaránt negligálja. (csakúgy mint a reszelt almát vagy a banánpépet, és nem úgy mint az egész almát vagy banán-falatokat)

Beszél. És ez nem vicc.
Pedig először mi is azt hittük... de tudatosan mondja, hogy "Apa-apa-apa", és hogy "nem-nem-nem".
És fújtat, ha megkérjük. Nagyon édes.

Ami borzasztóan fárasztó és kimerítő, hogy nagyon rosszul alszik.
10-15-ször ébred éjszakánként, és ez sem vicc, sajnos. Most már nem szopik minden alkalommal, ha megébred. Van hogy csak át kell forgatni, vagy simogatni, énekelni kell neki, úgyhogy elhatároztuk, hogyha egy kicsit megállapodunk, Ákos megpróbálja leszoktatni az éjszakai szopiról, és ezzel egy időben kipenderítjük a szülői ágyból őkelmét.

A személyisége is egyre inkább kibontakozóban.
Öntörvényű és akaratos. Annyit sír és nyüszög, mint anno a két lány együttvéve. (legalábbis nekem most úgy tűnik)
Elég nehéz eset. Bár biztosan kivetíti a lelkiállapotomat is.
Ugyanakkor nagy huncut, és nagyon kedves is tud lenni.
És persze elképzelhetetlen lenne az életünk nélküle (is).

Ilyen mókásan álldogál a kis kurta-lábú, kerek-képű: