SÁRI MESÉL

Már öt teljes napja, hogy a három gyerek, esti ima és puszi hegyek után, szülői segítség nélkül teljesen ÖNÁLLÓAN szenderül álomba (ki-ki a saját ágyában) .

Hihetetlen megkönnyebbülés és szabadság-érzés ez szegény megfáradt szülőknek.
Tegnap például még világosban ki tudtunk ülni Ákossal a kertbe, házi koktélt szürcsölgettünk, váltottunk pár értelmes szót, néztük a templomtornyot és nem győztünk betelni az érzéssel, hogy milyen jó dolgunk is van nekünk...
Nem, egyelőre nincs bennem semmiféle nosztalgia-érzés, a hosszas altatás, szoptatás, végeláthatatlan mesélés és hasonló rítusok után. Szép volt, jó volt, köszönöm egyelőre ennyi elég is volt...

Néhanapján Sári mesél a testvéreinek még elalvás előtt. A bébiőrön keresztül sajnos kivehetetlenek a szavai, viszont másnap előfordul, hogy Hanka velünk is megosztja a nem kicsit tanulságos történeteket.
Íme, egy gyöngyszem:

"Szép békességben éldegélt az erdőben egy mókus és egy süni.
Egész nyáron vidáman tettek-vettek. Az előrelátó mókus gyűjtögetett, készült a hosszú és hideg télre, a sündisznó pedig könnyelműen játszadozott, lustálkodott csak a nyári réten...
Igen ám, de amikor beköszöntött a hideg tél, a süni sem volt már többé olyan vidám. Fázott és élelmet keresett a kopár erdőben, de csak egy szem rohadt szilvát talált.
Akkor kétségbeesetten bekopogtatott barátjához a mókushoz, hogy engedje be magához, és adjon neki valamit enni.
A mókus azonban így válaszolt: "Szívesen beengednélek, de sajnos nem férsz be sok-sok  ennivalótól, amit egész nyáron felhalmoztam. Sajnos, egyelőre nincs hely a házamban."
A süni kitartóan várakozott a mókus odúja előtt, várta, hogy mikor eszik annyit a mókus, hogy végre az ő számára is jusson egy kis meleg zug.
A mókus azonban, nem volt elég gyors, a rengeteg sok mogyoró csak nem akart megfogyatkozni, így szegény kis sün megfagyott a "barátja" ajtaja előtt...

Itt a vége, aludjatok szépen gyerekek!"

SÁRI SZÜLINAP

Nem tudom, hogy írtam - e már, de a mi életünk sem az a tipikus "álom luxus kivitelben".
Bármennyire aranyosak is (általában) a gyerekeink, bármilyen szép is a nagy család, mint mindenkinek nekünk is vannak nehezebb időszakaink.

Én olyan típus vagyok, aki nem könnyen nyílik meg... nehezen panaszkodik (pláne egy ennyire nyilvános felületen), de azért rögzíteni szeretném, hogy a mi életünk sem fenékig tejfel.
Kicsit tejfel, de azért nem fenékig... (Eszterházy P. szavaival élve)
Mindezt csakis a ténymegállapítás kedvéért írom le, mert nem szeretnék hamisan rózsaszín képet festeni. (a hosszabb szünetekről pedig annyit, hogy ha rossz kedvem van, általában hallgatok)

Most viszont virágos jó kedvemben vagyok, kezdem nagyon megkedvelni az új otthonunkat, élvezem a kisvárosi légkört, a szépséges gyerekeimet.
Néha már-már az a furcsa régi érzés is elfog, hogy nő is vagyok, hogy feleség is vagyok, és nem csak folyton anya-anya-anya... :)

Végre újult erővel szeretnénk családi ünnepségeket, baráti összejöveteleket szervezni, mert ez két dolog biztosan megéri a belefektetett erőt.

Sári is olyan boldog és büszke volt, hogy most csakis az Ő 4 éves születésnapját ünnepelte ennyi sok ember.

GÓLYAHÍR

Na, nem nálunk... :)
Több, mint egy hónapja már, hogy megszületett, (úgyhogy igazán megérdemel egy teljes bejegyzést) Kaszap Zsombor, gyerekeink legújabb unokatestvére, Bendegúz kisöccse.

Isten hozott kedves Zsombor ebben az egyre nagyobb és hangosabb családban!

2 ÉVES

Oké, hogy a hölgyeké az elsőbbség, de azért ne feledkezzünk meg kis ördögfiókánkról királyfinkról sem...
Íme, a két éves:

A haja azért vizes a fenti képeken, mert éppen egyik kedvenc elfoglaltságának hódol, azaz LOCSOL.

Imád emellett homokozni, sarazni, fűrészelni, kalapálni, fúrni, faragni. (csakis igazi fúróval, persze fúrószár nélkül)
Továbbra is egy kis vaddisznó :) (hangosan csörtet és visít a lakásban és a kertben egyaránt) Elég nehezen foglalja le magát értelmes dolgokkal (azaz nehezen játszik konkrét játékokkal, de bármikor szívesen összetör egy cd-t, összekaristolja a radiátort, összefirkálja a szekrényeket stb.)

Nagyon kedves, bújós, könnyen kimutatja a szeretetét mindenki felé. A játszótéren könnyen barátkozik a gyerekekkel és vagányan vigyorog a szimpatikus felnőttekre. Azt hiszem ő a legnyitottabb a három közül.

 A mozgása is abszolút rendben van. Hónapok óta tök jól egyensúlyoz a futóbiciklijén, ritmusosan szalad, felmászik bárhova, és le is ugrik (meglepően magas helyekről).

A legnagyobb változás pedig, amiről szintén ódákat tudnék zengeni, hogy végre ALSZIK ÉJSZAKA!
Biztosan szerepet játszik ebben az új nagyfiús ágya, és az is hogy végre mi is megállapodtunk.

Hihetetlen nagy megkönnyebbülés ez az egész családnak, mert a két éve húzódó alváshiány már mindenkinek kikezdte az (amúgy sem túl erős) idegrendszerét...

De mostantól új időszámítás kezdődik, Ákossal holnap két és fél év után először kihagyjuk az esti fürdetés-altatás ceremóniáját és koccintunk egyet-kettőt az új életünkre a Kobuci Kert árnyas fái alatt, Quimby-t hallgatva...

4 ÉVES

Igaz, adós vagyok még Samu két éves összefoglalójával,  csakhogy időközben  Sárika is hirtelen négy éves lett...
Négy éves.
Még mindig egy igazi Tündér.
Tényleg nem tudok Rá jobb szót.
Különben is, ha Sárára gondolok, mindig egy halvány mosoly fut át rajtam, akárhol is vagyok.
Nyugodt, kedves és derűs. Nagyon könnyű őt szeretni.
Tényleg nem szeretnék vele kivételezni, de annyival könnyebb eset, mint a testvérei.
Halk-szavú, ölelgetős és többnyire szót is fogad.
Bájos, kedves, már-már észrevehetetlen.
Pedig nagyon is jelen van. A maga finom szelídségével tűnik ki.
Akárhova megyünk, mindenki szeretettel figyeli. És nem csak azért, mert úgy is néz ki, mint egy igazi tündér. A kisugárzása teszi szerethetővé.
Kicsit magányos. Saját kis világokban él. Beszélget a tárgyakkal, a könyvek szereplőivel, gyakran mesél magának hangosan (félhangosan).
Ugribugri,  egyre kecsesebben mozgó, pöszén-pösze, pálcika-lábú kislány.
Bohókás, elvont művész-lélek. Sokat és igen jól rajzol.
Nem is technikailag, (bár hihetetlen elmélyült és aprólékos), sokkal inkább a fantáziája, az önállósága és a felszabadultsága kivételes. Szerintem.
Nagyon jó volna, ha megőrizné ezt a nem e világi lényét, mindemellett jól érezné magát ebben a világban is.
Hajrá Sári, én nagyon drukkolok Neked!

ÚJ HÁZ

Fogasra akasztva a szárnyak és
cipellők, használt kellékeink csak
halmozódnak, majd rendet rakunk, holnap,
ma még feledhetetlen a repülés,
fárasztóbb nem is lehet. Szédültél
eleget, cammogva közelíted a
voltad, lesztelenül lopakodva,
ma még lehet, majd rendet rakunk, ne félj.
Nem félek, mondod. Szédülök, mondom.
Akkor repülj. Kellékek nélkül. Úgyis
a földet érésed számít. Valaki
egyszer úgy lép közénk, mintha otthon
lehetne máris. Csak kibírjuk addig
valahogy. Majd rendet rakunk akkor..

(Miklya Zsolt: Kulcs nem tűnik el (részlet))

Még nagyon új nekünk ez a több mint száz éves ház.
Még nagyon fárasztóak a nappalok, még nehéz elfogadni, hogy nem lehet egy nap alatt (de még egy év alatt sem) rendet rakni, otthont teremteni, kertet rendezni.
Mindenesetre úgy tűnik a következő években sem fogunk belehalni az unalomba...
Úgyis mindig a lego ház megépítését szerettem legjobban az egész legózásban.

HOLNAP

...költözünk.

Ákossal ez a hatodik költözködésünk, a gyerekekkel együtt pedig a negyedik.
És még mindig nem jöttünk  bele...
Olyan nehéz volt az elmúlt egy év, és most mégis legalább annyira nehéz itthagyni ez a házat, a helyet ami annyi mindennek tanúja volt már. Látta sok örömünket, bánatunkat.
Itt töltöttem gyerekként a nyarakat, később is gyakran nyaraltunk itt a barátainkkal, a családunkkal, és itt buliztunk az esküvőnk napján is. Sokat jártunk ide fiatal házasként, majd 1, 2 , 3 gyerekkel.
És persze jövünk is majd még sokat.
A gyerekek is nagyon megszerették a nagy kertet, a virágokat, a madarakat, a Dunát, sőt a szomszéd bácsit is. Olyannyira, hogy Hanna meg is könnyezte a búcsút, és kérte, hogy vigyük őt is magunkkal.
Jó, hogy nem kell örökre búcsúzni, mert azt nem szeretek...

Holnaptól pedig valóra válik egy nagyon régi álmunk, és tényleg szentendrei lakosok leszünk.

Folyt. köv. amint lesz internetünk és energiám...