NŐNEK

A gyerekek, mint a gombák.
Mindegyikük megnyúlt, Samuból kisfiú lett, Sári hosszú lábú, szeptembertől ovis kis-hölgy, Johanna okos, kistestvéreiről gondoskodó nővér, aki szeptemberben iskolába megy.
Furcsa, hogy ilyen nagyok már, ugyanakkor tényleg egyre könnyebb velük. Gondolom ez csak valami átmeneti állapot... :)
 A két lány nagyon jól eljátszik egész nap kettesben. Hanka most nem igen jár oviba, mert az építkezés mellett, ezt nem tudjuk megoldani.
 Jobb is ez így, mert már nagyon untam az állandó betegeskedést, és öröm nézni, mennyire összenőttek Sárival. Hanka gyakran mondja a húgának: "Játsszuk azt, hogy tesók vagyunk!" "Sári, te vagy a legjobb barátom!"
Tényleg örömzene ez füleimnek, csak sajnos ezzel egyidejűleg Samu eléggé kiszorul...
Biztosan alakul majd ez is.
A házunk is alakul, a kertünkben (furcsa ezt még leírni is) a sitt kupacok mellett virít az aranyeső, kibújtak a tulipánok. Valahogy így megy ez... :)

MÁRCIUS

Most írhatnék egy végeláthatatlan bejegyzést arról, hogy mennyire végeláthatatlan dolog is felújítani egy házat.... de nem teszem. :)
Maradjunk annyiban, hogy a ház már nem fest teljesen úgy, mint egy második világháborús díszlet (bombatámadás után), de a beköltözés pillanata egyelőre még meghatározhatatlan.
Én magamban Samu szülinapját tűztem ki célul.
És azt már jól tudom, milyen idegőrlő volt két évvel ezelőtt is a várakozás.
Most azért könnyebb. Pláne egy ilyen napsütéses nap után, mikor HOSSZÚ idő után végre MINDENKI (majdnem) egészséges. (legalábbis senki sem lázas)
Szép márciust mindenkinek!

SÁRI, SAMU MONDTA

Sárika minden helyzetben frappáns és bölcs:

Mikor azt sem tudom, hogy hol áll éppen a fejem, egyik kezemmel a kiborult virágföldet takarítom, másikkal a riadt Samut vigasztalom, Sárika megemlíti, hogy vécére szeretne menni. Most.
Mikor kérem, hogy várjon egy percet, nyugodt hangon közli:
"Az is baj ha feldől a virág, meg az is baj, ha bekakilok... De mindkettő csak kis baj."

Máskor... Ebéd közben már hosszú percek óta csak kotorászik a tányérjában, de egyáltalán nem fogy a krumplinudli. Mikor rákérdezek, hogyan lehetséges ez, így felel a hírhedten édesszájú:
 "Porcukrot ettem magában .... mert csak az jutott."

Samu a félős:

Samu fél a bogaraktól, sikít ha meglát egy porcicát (khmmm) mert, azt gondolja, hogy egy pók. Nagyon cuki, mikor ilyenkor remegő hangon így biztat:
"Anya, ne félj!"

 Máskor...
"Samu félek, hogy kilötyögteted a kávét..." - mondom rosszallóan, miközben ő lelkesen keverget.
"Anya, én is félek..." - hangzik a cseppet sem megnyugtató válasz.

Örökmozgó Sámuel éppen az ebédlőasztalról ugrik le a padra:
"Anya, ügyes vagyok?" - kérdezi csillogó szemekkel.
"Anya, .... féltem." - teszi még hozzá síri hangon. (hát én is féltem)

TÉL

Azért voltak az idei télnek is tökéletes pillanatai.
Ezekre emlékezem most szívesen vissza.

VÉGÜL

Tényleg átvettük a házunk kulcsait és becsuktuk magunk után a kertkaput.
Most már sokkal kellemesebb izgalmak várnak ránk. (Remélem.:))
Felújítunk, nagyrészt saját-kezűleg és baráti segítséggel. Ákosnak persze közben muszáj pénzt is keresnie, úgyhogy nem lesz könnyű, de az rajtunk is múlik, hogy mennyire éljük meg vidáman az elkövetkező heteket, hónapokat.
Én most úgy érzem, hogy tele vagyok energiával és nem félek semmitől... :) Ráadásul a tavasz is közeledik. Igazán reménykeltő.
Végül is egy év késéssel, de úgy tűnik Samu két éves születésnapját tényleg Szentendrén ünnepeljük...

BOLDOGSÁG PERCEK

Ma nem jutott sok békés, boldog perc.
Bár tényleg minden relatív.
Mindenesetre a Duna valóban zajlik és állítólag be is fog fagyni.
Mindeközben az életünk is zajlik és állítólag minden rendbe fog jönni.
Higgyünk benne.

VALAMI JÓ

Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg pontosan a helyzetünket.

Kicsit úgy érzem magam, mint valami szerencsétlen marionett bábu, akit egy hatalmas, rosszkedvű óriás-gyerek rángat ide-oda.
Nem arról van szó, hogy bank-ellenes lennék.
Tisztában vagyok a jelenlegi anyagi helyzetünkkel és abszolút szükségszerűnek érzem, hogy a házunk vásárlásához kölcsönt vegyünk fel egy banktól.
Azt viszont nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy kicsinyes emberek, rajtunk élvezzék ki a szánalmas hatáskörükkel járó mini-hatalmukat.
Mert nekem senki se mondja, hogy nem erről van szó...
Félelmetes és eléggé bizonytalan érzés a bürokrácia útvesztőiben bolyongani, egy-két tökéletesen hülye "tanácsadóval" és "ügyintézővel" körülvéve. Lassan az emberiségbe vetett hitemet kezdem elveszteni, pedig a jobbik eszemmel tudom, hogy szimplán "csak" rossz szériánk van és a társadalomnak egy szűk, ostoba rétegével vesződünk, de most mégis ELÉG!!!
Hogy ne őrüljek meg idő-előtt, elhatároztam, hogy minden napban próbálok valami jót is találni. Terápiás célzattal.

Tehát...
Jó, hogy a nyaralónknak meg se kottyan , a -17 C fok.
A Duna-part ilyenkor is gyönyörű akárcsak Hanka frissen mosott haja.
Sári szerint jó érzés beleszeretni valakibe, bár egyelőre nem tapasztalatból beszél. :) Sajnálja, hogy nem lehet Samu a férje, és reméli, hogy Szentendréről már nem költözünk sehova, majd ha csak eltemetnek minket, mert az valahol máshol lesz... Mindezt az imént fejtette ki, három és fél évesen.
Vannak vicces pillanatok bőven, és egyszer lesz még tavasz (most nagyon várom), addig is a mindent beborító fehérséggel nyugtatom a szemem és a lelkem.