BETEGES

"Ha nem köhögünk, akkor hányunk!" -
lehetne ez családunk jelmondata ezen a télen. :)

Persze most már könnyen viccelődök, mert kezdünk magunkhoz térni.
De szerda estétől vasárnap délig korántsem voltam ilyen vidám. Folyamatosan aggódtam valamelyik gyerekemért, komolyan féltem hogy kiszáradnak.
Tervezgettem a kórházba szállítás logisztikáját, fejben összeállítottam a kórházi csomagot, és fájó szívvel mondtam búcsút a jövő hét igencsak fontos eseményeinek...

Szerencsére az utolsó utáni pillanatban azért Samu is jobban lett (cirka 10 róka-komát kergettünk szét a lakás minden pontján) és úgy tűnik véget ér ez a rémálom is. (három nem  kicsit hányó - fo*ó gyerekkel mosógép nélkül, ezt is túléltük)
Most kezdek egy kicsit felengedni és újra reménykedve nézni az elkövetkező hét elé.
(és kíváncsian várom mikor kezd el valamelyikünk köhögni .))

VÁRNICSAKVÁRNI

"Anya, én nem akarok esőt, nem akarok havat.
Tudod mit akarok?
Az új házunkat... azt akarom, hogy tavasz legyen!"

Hangzottak el ma kis Tavasz Tündérem szájából a fenti  mondatok.
Biztosan nyomasztó a gyerekeknek is ez a végtelenbe nyúló átmeneti időszak.
Miért van az, hogy a várakozásnak mindig a vége a legnehezebb?
Engem szép lassan tényleg felőröl már ez a lebegés.
Biztosan van valami mélyebb értelme és jellemformáló hatása ennek az időszaknak is, legalábbis ezzel vigasztalom magam.
Igaz, a legvigasztalóbb már mégiscsak az lenne, ha kimondhatnánk, hogy minden jó, ha a vége jó...

Kedves rajztanárom, Szegedi Kata képével kívánok magunknak és minden kedves Olvasónknak több szerencsét az Új Évre:

SÁRA

Továbbra is csodálom a kitartását,  kedvességét.
Tanulom a lazaságát, báját.
Erőt merítek az öleléséből és mosolyából.

Utánozhatatlan és egyedi.
Boldog névnapot Tündérlány! :)

EYSZER MAJD

Egyszer majd szép lesz minden, 

a telet s az őszi 

félelmet, hidd el, 

szerelmünk levetkőzi. 

Úgy állunk majd a fényben, 

mint a virágzó ágak, 

büszkén viseljük 

szégyen nélküli koronánkat. 

Sötétben sem kell félnünk,

útjaink beragyogja

hajdani szenvedésünk 

virrasztó teleholdja. 

(Kányádi Sándor verse
és Kaszap Sára rajza)

KARÁCSONY

6 ÉVES

PICI

A szavakhoz most se kedvem se időm nincs, úgyhogy egy újabb képet tennék csak ide, mert az mégiscsak említésre méltó, hogy a gyerekeim milyen szinten rajonganak a nagybátyjukért, akit újabban (Samu is) Picinek szólítanak...