Augusztus 31.én meghalt Sári és Hanka dédnagymamája, az én nagymamám, anyu anyukája.
Az Ő emlékére ide másolom egyik kedvenc könyvem Alessandro Baricco: Tengeróceán című regényének pár sorát.
"Hát nem tudom. Vannak emberek, akiknek a halálával, tisztelettel szólva, cseppet sem veszít a világ.
De neki megérezni a hiányát. Mintha a világ egyik napról a másikra egy kicsit súlyosabb volna. Lehet, hogy ez a bolygó meg az egész mindenség csak azért marad a levegőben, mert van egy seregnyi ember, aki tartja. A maga könnyed módján. Nem hősies pózban. Egyszerűen tartják az egész kócerájt. Ilyen fából faragták őket."
2009. szeptember 8., kedd
2009. augusztus 26., szerda
BARÁTOK
Az alábbi kép a "csakhintás" játszin készült, és Hanka legjobb játszóteres barátai mosolyognak a telefon "kamerájába". Balról jobbra haladva Lina, Levi, Hanna, Sári, Bendegúz és Virág.(csak Eszti maradt le a fotóról, mivel éppen nyaraltak)
Olyan jó kis csapat kovácsolódott itt össze, és annyira sajnálom, hogy szinte mindegyik gyerkőc más oviba megy majd... Pedig ezekkel a gyerekekkel találkozott Johanna nap mint nap egy éves kora óta.
Hamarosan szeptember elseje, és ezeknek a vidám bandázós délelőttöknek vége...
Furcsa ez és egy kicsit szomorú.
Ma este lesz egyébként az első szülői a Manófalva óvodában.
Végül is úgy döntöttünk, hogy Hanka Waldorf oviba fog járni. Ha este lesz erőm akkor leírom a benyomásaimat...
Akárhogy is egy új életforma kezdődik hamarosan Hanka és az egész család számára, de előbb még süttetjük egy kicsit a hasunkat a Balaton parton.
Olyan jó kis csapat kovácsolódott itt össze, és annyira sajnálom, hogy szinte mindegyik gyerkőc más oviba megy majd... Pedig ezekkel a gyerekekkel találkozott Johanna nap mint nap egy éves kora óta.
Hamarosan szeptember elseje, és ezeknek a vidám bandázós délelőttöknek vége...
Furcsa ez és egy kicsit szomorú.
Ma este lesz egyébként az első szülői a Manófalva óvodában.
Végül is úgy döntöttünk, hogy Hanka Waldorf oviba fog járni. Ha este lesz erőm akkor leírom a benyomásaimat...
Akárhogy is egy új életforma kezdődik hamarosan Hanka és az egész család számára, de előbb még süttetjük egy kicsit a hasunkat a Balaton parton.
2009. augusztus 20., csütörtök
FÉNYBENÜLÉS
Nagyon megszerettük idén nyáron a pócsmegyeri tavat.
Hétvégenként, jó időben többnyire itt strandoltunk.
Sári általában homokozott a tó szélén, és csak ritkán merészkedett a vízbe. Azt kifejezetten utálta, ha mi bevittük magunkkal.
Hanna pedig nem nagyon akart kijönni a szárazföldre. Így álatlában kettévált a családunk egy vízi (Ákos-Hanka) és egy szárazföldi (Sári-Bori) különítményre.
Ha valaki lejött velünk a partra akkor kettesben is tudtunk úszni Ákossal, ami kifejezetten felüdítő, ideg-nyugtató élmény volt.
Egyre inkább érik bennünk az elhatározás, hogy vízparton szeretnénk élni...
Itt is volt jó sok fényben ülés:
Nagyival, Papával:
Hétvégenként, jó időben többnyire itt strandoltunk.
Sári általában homokozott a tó szélén, és csak ritkán merészkedett a vízbe. Azt kifejezetten utálta, ha mi bevittük magunkkal.
Hanna pedig nem nagyon akart kijönni a szárazföldre. Így álatlában kettévált a családunk egy vízi (Ákos-Hanka) és egy szárazföldi (Sári-Bori) különítményre.
Ha valaki lejött velünk a partra akkor kettesben is tudtunk úszni Ákossal, ami kifejezetten felüdítő, ideg-nyugtató élmény volt.
Egyre inkább érik bennünk az elhatározás, hogy vízparton szeretnénk élni...
Itt is volt jó sok fényben ülés:
Nagyival, Papával:
JÁR A BABA
Sára 13 hónaposan és 4 naposan tette meg élete első önálló lépéseit. :)
Már pár nappal korábban is próbálkozott Velencén, a medenceparton, csakhogy a csúszós vizes talaj nem bizonyult a legjobb választásnak a járás gyakorlásához.
A sok fenékre huppanás szerencsére nem vette el a kedvét az önálló próbálkozástól... :)
Azóta eltelt két hét, de Sárika csak ritkán lépeget... csakis akkor ha teljes biztonságban érzi magát. Mondjuk a gyerekszoba puha szőnyegén feltéve, ha anya ölelő karjai várják.
Ő ilyen. Kedvesen, nyugodtan, mosolyogva, görcsös akarás nélkül tanul járni.
Valószinűleg érzi, hogy nincsenek sürgető elvárásaink felé ezen a téren sem. A második gyerekeknek ez is könnyebb.
Hanka azért jelent némi nehezítést, főleg ha rossz kedvében van. Fellöki, elállja az útját, elveszi a biztonságos kapaszkodót.
Sára ezt is szem rebbenés nélkül tűri. Hamar megtanulta, ha Hanna elvesz tőle valamit, gyorsan keres helyette egy másik dolgot.
Egyébként sem sírós típus. Sokszor csodálkozva figyelem, hogy egy-egy komolyabb baleset után (ráesik egy szék, elcsúszik a kádban) milyen keveset, vagy akár egyáltalán nem sír.
Az éjszakák is nyugodtabban telnek mostanság. Sári átlagosan kétszer ébred, és az első ébredése jóval éjfél utánra esik.
Sokkal kipihentebbnek érzem így magam, ismét hajlandó vagyok szóba állni a harmadik gyerek gondolatával... :)
Sára továbbra is nagy lelkesedéssel szopizik. Reggel, délelőtt, ebéd után, este és éjszaka kétszer.
Néha sajnálom magam emiatt, és aggodalmaskodom, hogy hogyan lesz ennek vége... de aztán gyorsan megnyugszom.
Ha ennyire igényli a szopit, annak biztosan megvan az oka.
Ő még elsősorban anyatejen él. Nem igazán reggelizik és vacsorázik (két-három falat vajas kenyér csúszik le) ebédre is jelentéktelen mennyiségeket eszik. (Gyümölcsből viszont hatalmas adagokat eltüntet a pocakjában. Mostanában a szőlő és a dinnye a kedvence.)
Érthető módon nagyon igényli a kettesben töltött időt, az összebújást, hiszen neki ebből jóval kevesebb jut, mint anno Hannának.
És mivel nem cumizik és az ujját sem szopja, a szoptatás számára az egyetlen vigasz, megnyugvási lehetőség.
Tulajdonképpen én is nagyon szeretek szoptatni, talán az esti elalvás előtti összebújást élvezem a legjobban. A besötétített szobában, egy édes, illatos kisgyerek szuszog a karjaimban.
Ilyenkor tudok én is megnyugodni, tervezni, gondolkodni, álmodozni...
Sárika fejenáll:)
Már pár nappal korábban is próbálkozott Velencén, a medenceparton, csakhogy a csúszós vizes talaj nem bizonyult a legjobb választásnak a járás gyakorlásához.
A sok fenékre huppanás szerencsére nem vette el a kedvét az önálló próbálkozástól... :)
Azóta eltelt két hét, de Sárika csak ritkán lépeget... csakis akkor ha teljes biztonságban érzi magát. Mondjuk a gyerekszoba puha szőnyegén feltéve, ha anya ölelő karjai várják.
Ő ilyen. Kedvesen, nyugodtan, mosolyogva, görcsös akarás nélkül tanul járni.
Valószinűleg érzi, hogy nincsenek sürgető elvárásaink felé ezen a téren sem. A második gyerekeknek ez is könnyebb.
Hanka azért jelent némi nehezítést, főleg ha rossz kedvében van. Fellöki, elállja az útját, elveszi a biztonságos kapaszkodót.
Sára ezt is szem rebbenés nélkül tűri. Hamar megtanulta, ha Hanna elvesz tőle valamit, gyorsan keres helyette egy másik dolgot.
Egyébként sem sírós típus. Sokszor csodálkozva figyelem, hogy egy-egy komolyabb baleset után (ráesik egy szék, elcsúszik a kádban) milyen keveset, vagy akár egyáltalán nem sír.
Az éjszakák is nyugodtabban telnek mostanság. Sári átlagosan kétszer ébred, és az első ébredése jóval éjfél utánra esik.
Sokkal kipihentebbnek érzem így magam, ismét hajlandó vagyok szóba állni a harmadik gyerek gondolatával... :)
Sára továbbra is nagy lelkesedéssel szopizik. Reggel, délelőtt, ebéd után, este és éjszaka kétszer.
Néha sajnálom magam emiatt, és aggodalmaskodom, hogy hogyan lesz ennek vége... de aztán gyorsan megnyugszom.
Ha ennyire igényli a szopit, annak biztosan megvan az oka.
Ő még elsősorban anyatejen él. Nem igazán reggelizik és vacsorázik (két-három falat vajas kenyér csúszik le) ebédre is jelentéktelen mennyiségeket eszik. (Gyümölcsből viszont hatalmas adagokat eltüntet a pocakjában. Mostanában a szőlő és a dinnye a kedvence.)
Érthető módon nagyon igényli a kettesben töltött időt, az összebújást, hiszen neki ebből jóval kevesebb jut, mint anno Hannának.
És mivel nem cumizik és az ujját sem szopja, a szoptatás számára az egyetlen vigasz, megnyugvási lehetőség.
Tulajdonképpen én is nagyon szeretek szoptatni, talán az esti elalvás előtti összebújást élvezem a legjobban. A besötétített szobában, egy édes, illatos kisgyerek szuszog a karjaimban.
Ilyenkor tudok én is megnyugodni, tervezni, gondolkodni, álmodozni...
Sárika fejenáll:)
2009. augusztus 19., szerda
MEZÍTLÁB A PARKBAN
Muszáj megemlékeznem pár szó erejéig a tabajdi Mezítlábas Parkról is.
Hiszen Hanna számára az itt eltöltött délelőtt volt a nyár egyik fénypontja.
Nagyon boldogan és felszabadultan szedegedte kis mezítlábas csülkeit a park különbözö anyagokkal (toboz, kukorica, homok, bazalt, faháncs stb.) borított ösvényein.
Azóta is nagy lelkesedéssel emlegeti A Parkot, és akárháynszor szóba kerül valami program-lehetőség, ő egyre csak mezítlábazni vágyik.
Szerintem hamarosan újra ellátogatunk Tabajdra.
Pláne, hogy időközben Sárika is el kezdett önállóan lépegetni...
(de ez jeles esemény megérdemel egy önálló bejegyzést)
Hiszen Hanna számára az itt eltöltött délelőtt volt a nyár egyik fénypontja.
Nagyon boldogan és felszabadultan szedegedte kis mezítlábas csülkeit a park különbözö anyagokkal (toboz, kukorica, homok, bazalt, faháncs stb.) borított ösvényein.
Azóta is nagy lelkesedéssel emlegeti A Parkot, és akárháynszor szóba kerül valami program-lehetőség, ő egyre csak mezítlábazni vágyik.
Szerintem hamarosan újra ellátogatunk Tabajdra.
Pláne, hogy időközben Sárika is el kezdett önállóan lépegetni...
(de ez jeles esemény megérdemel egy önálló bejegyzést)
VELENCE 2.0
Idén ismét ellátogattunk baráti családokkal a Velencei tó partján fekvő Kerekes "House"-ba.
Sajnos a kisgyerekes barátok nagy része betegség miatt igazoltan távol maradt.
Azért az a "kis maroknyi csapat" (12 felnőtt és 3 gyermek) igyekezett jól érezni magát, bár Koktél-apu kétségtelenül hiányzott mindenkinek. Nem is beszélve Adáról, Benedekről és Lencsi babáról...
Legfrappánsabban talán Lovassy András szavaival tudnám jellemezni négy napos kis nyaralásunk történetét.
"Fényben ülés és széltolás a széléig merészkedés
Napfelkelés, parton futás, elbotolás, hanyatt dõlés
Elaluvás felébredés kertben ülés növénynövés
Hátradõlés napnyugovás fényben ülés hunyorítás"
És ebben a pár sorban tényleg minden benne van.
Esetleg még külön említést érdemel a házi kolbászos lecsó, és az éjfélig grilleződő (de megérte mert finom lett) fokhagymás, mustáros tarja.
Azon gondolkodom, hogy jövőre vajon hány kisgyerek lesz majd itt(?) a közös nyaraláson, ha mindenki el tud jönni?
Az már biztos, hogy Zsófiék Áronjával karácsony körül bővül a csapat. :)
Sajnos a kisgyerekes barátok nagy része betegség miatt igazoltan távol maradt.
Azért az a "kis maroknyi csapat" (12 felnőtt és 3 gyermek) igyekezett jól érezni magát, bár Koktél-apu kétségtelenül hiányzott mindenkinek. Nem is beszélve Adáról, Benedekről és Lencsi babáról...
Legfrappánsabban talán Lovassy András szavaival tudnám jellemezni négy napos kis nyaralásunk történetét.
"Fényben ülés és széltolás a széléig merészkedés
Napfelkelés, parton futás, elbotolás, hanyatt dõlés
Elaluvás felébredés kertben ülés növénynövés
Hátradõlés napnyugovás fényben ülés hunyorítás"
És ebben a pár sorban tényleg minden benne van.
Esetleg még külön említést érdemel a házi kolbászos lecsó, és az éjfélig grilleződő (de megérte mert finom lett) fokhagymás, mustáros tarja.
Azon gondolkodom, hogy jövőre vajon hány kisgyerek lesz majd itt(?) a közös nyaraláson, ha mindenki el tud jönni?
Az már biztos, hogy Zsófiék Áronjával karácsony körül bővül a csapat. :)
2009. augusztus 3., hétfő
MESÉK
Hanna már régóta nagy barátja a könyveknek, lehet neki mesélni akár órákig is...
Kedvenc meséi mostanában: a Grimm mesék.
Én is szerettem a Hófehérkét, meg a Hét kecskegidát gyerekkoromban, de most felnőtt fejjel igencsak elborzadok a történetek olvasása közben.
Nézzük csak a Jancsi és Juliskát.
Először az édesapa (igaz, hogy a mostoha hatására, de azért mégis) otthagyja gyermekeit a rengeteg erdőben. Akik nagyon félnek, eltévednek, már-már összeesnek a fáradtságtól... Ekkor találják meg a mézeskalács házikót, ami sajnálatos módon egy csapda, és a benne lakó gonosz banya egyetlen vágya, hogy fölfalja a kis Jancsit. A testvérek azonban túl járnak a gonosz eszén és megsütik a boszit. Hazamennek és újra boldogan élnek édesapjukkal, hiszen időközben a mostoha is meghalt...
Hanka is fennakad egy-két nehezen emészthető részleten, de valahogy ellenállhatatlan vágyat érez, hogy újra és újra elolvassuk valamelyik kedvenc rémtörténetet. (a magyar népmesék is sokszor felérnek egy lájtos horror-ral)
Olvastam, hogy a gyerekek (és nem csak ők) a mesék segítségével tudják feldolgozni rejtett szorongásikat, ki nem mondott félelmeiket.
Johanna ráadásul (igazi kis szereplésmániás primadonnaként) el is akarja játszani az aktuális kedvencét. Ő Juliska, Sára a kis Jancsi, ő a királylány, Sári a kis (csillagszemű) Juhászka, máskor Hanna Hófehérke vagy Csipkerózsika bőrébe bújik.
Az a durva, hogy hosszasan szóról-szóra játszuk el a meséket, naponta akár többször is és ilyenkor természetesen jelmezbe is öltözünk.
Sárika is szépen és finoman lapozgatja a mesekönyveket akár 15 percen keresztül, szépen hangsúlyozott és teljesen értelmetlen hangaláfestéssel.
Tényleg lenyűgöz a kitartása.
És akkor a képek a kis könyvmolyokról:)
Kedvenc meséi mostanában: a Grimm mesék.
Én is szerettem a Hófehérkét, meg a Hét kecskegidát gyerekkoromban, de most felnőtt fejjel igencsak elborzadok a történetek olvasása közben.
Nézzük csak a Jancsi és Juliskát.
Először az édesapa (igaz, hogy a mostoha hatására, de azért mégis) otthagyja gyermekeit a rengeteg erdőben. Akik nagyon félnek, eltévednek, már-már összeesnek a fáradtságtól... Ekkor találják meg a mézeskalács házikót, ami sajnálatos módon egy csapda, és a benne lakó gonosz banya egyetlen vágya, hogy fölfalja a kis Jancsit. A testvérek azonban túl járnak a gonosz eszén és megsütik a boszit. Hazamennek és újra boldogan élnek édesapjukkal, hiszen időközben a mostoha is meghalt...
Hanka is fennakad egy-két nehezen emészthető részleten, de valahogy ellenállhatatlan vágyat érez, hogy újra és újra elolvassuk valamelyik kedvenc rémtörténetet. (a magyar népmesék is sokszor felérnek egy lájtos horror-ral)
Olvastam, hogy a gyerekek (és nem csak ők) a mesék segítségével tudják feldolgozni rejtett szorongásikat, ki nem mondott félelmeiket.
Johanna ráadásul (igazi kis szereplésmániás primadonnaként) el is akarja játszani az aktuális kedvencét. Ő Juliska, Sára a kis Jancsi, ő a királylány, Sári a kis (csillagszemű) Juhászka, máskor Hanna Hófehérke vagy Csipkerózsika bőrébe bújik.
Az a durva, hogy hosszasan szóról-szóra játszuk el a meséket, naponta akár többször is és ilyenkor természetesen jelmezbe is öltözünk.
Sárika is szépen és finoman lapozgatja a mesekönyveket akár 15 percen keresztül, szépen hangsúlyozott és teljesen értelmetlen hangaláfestéssel.
Tényleg lenyűgöz a kitartása.
És akkor a képek a kis könyvmolyokról:)
