Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelűl
ezért-azért; egyszóval mindenért.
Valójában két szó, mit ismerek,
bűn és imádság két szavát.
Az egyik hozzámtartozik.
A másik elhelyezhetetlen.
(Pilinszky: Az ember itt)
Nem mondom, hogy mindig könnyű hálásnak lennem.
Pedig lehetnék. Az orgonánkért, a kiömlött szörpért, a lányok sáros kezéért, a három vörösbegyért, egyszóval mindenért.
Nem mondom, hogy nem volt megható Sára az anyáknapi-ünnepségen. (mert az volt)
Kis pálcikakarú tündérkém, ki gondolta volna, hogy ilyen jó dolog anyukának lenni.
1 megjegyzés:
A múltkor véletlenül kitöröltem azt a pár olvasót-olvasói listát-akikkel még tartjuk (a blogon keresztül)a kapcsolatot. Most jutottam oda, hogy titeket is megtaláltalak, aminek nagyon örülök.
Szép nagyra nőttek a lányok, Samuról nem is beszélve. Örülök, hogy jól érzitek magatokat Szentendrén, hiszen valóban gyönyörű város. Biztos olyan, mintha minden nap nyaralna az ember, nem? Előre is szép, nyugalmas, élményekkel teli nyarat kívánok Nektek!
Pusza: Tündi, Virág és Máté
Megjegyzés küldése