TESTVÉREK

Azt azért nem állíthatom, hogy a testvér-féltékenység kérdése végérvényesen ki van pipálva...
De, szerencsére már korántsem olyan ijesztő a helyzet mint az első hónapokban.
Már nem kell aggódnom, a Kicsi testi épségért, mikor kiszaladok egy percre a szobából.
És már nem kísért éjszakánként Káin és Ábel története... (és ez nem volt vicc)

Hogy mitől változott meg a helyzet?

Nem tudom. Sejtéseim persze vannak.

Azidő. (ami ugye mindent megold)
Johanna szép lassan ráébredt, hogy a Kistesó nem zavar túl sok vizet.
Sárika első hangos kacagása a nővérére, biztosan fordulópont volt.
Remélem, részünk volt a javulásban nekünk, szülőknek is. (szeretettel és türelemmel próbáljuk erősíteni Hanna biztonság-érzetét)
Valószínűleg segített az is, hogy már nem szólunk rá Hankára lépten-nyomon egy erősebb simogatás, vagy egy hangosabb "Szia Szájika!!!" miatt.

Sárikának pedig nem görbült egyetlen haja szála sem (komolyabban) nővére "szeretgetési rohamaitól"... és (talán) halláskárosult sem lesz.
Sőt, szemmel láthatóan nagyon boldoggá teszi a tény, hogy egy hangos, örökmozgó testvér ugrabugrál, kiabál egész nap körülötte.

Hanka napról-napra gyengédebb a húgával.
Betakarja, vigasztalja ha sír, bemászik hozzá a rácsoságyba, hasra fordítja, ha úgy érzi, hogy Sárika már nem szeretne a hátán feküdni... (ez utóbbi tettének azért nem örültem maradéktalanul, de talán sikerült megbeszélnünk, hogy a fordítgatás, emelgetés azért nem az ő feladata)

Jó látni, ahogy ismerkednek egymással... mi pedig csak gyönyörködünk bennük. :)