És majdnem ez lett az utolsó kép a nevezetes ruhadarabról.
Johanna ugyanis, kimelegedve a játszótéri ugra-bugrától, hazafelé úton egy laza mozdulattal megvált fej-melegítőjétől.
Délután, az alattunk lakó öreg néni kopogott be hozzánk, kezében az elveszettnek hitt sapóval.
Köszönet érte. :)
3 megjegyzés:
Aranyos sapka, kár lett volna érte. :) (Hozzánk az egyik szomszéd kopogott be tegnap este, hogy ég az autónkban a lámpa, tudjuk-e. Nekem is jól esett.)
Édes a kis telefonos kisasszony. Hiába, no, már más világ van. Emmi is olyan dolgokat mond sokszor, hogy nem tudom hová tenni. :)
Visszaolvastunk és megint jót gyönyörködtünk a két kicsi szépségben!:p:)
Imádni valóak!:)
puszika!!!
Még jó, hogy meglett! És a szomszéd néni, hogy ismeri a gyerekeket, hogy tudja, az a Ti sapitok volt!
Pusza: virágszál és Máté baba!
Megjegyzés küldése