UNOM MÁR NAGYON

Hogy állandóan betegeskedünk. És ez nem költői túlzás.
Nem tudom, mi van velünk, de nagyon rosszul alakult egészségügyileg az elmúlt fél évünk.
Én is túl sokat vagyok beteg korábbi önmagamhoz képest, és elég hosszan és nehezen tudok kilábalni egy-egy kórságból. (Karácsonykor fülfájás, majd több hétig húzódó nátha, lázas influenza,  két hányós- hasmenéses kör, hogy csak az elmúlt négy hónapból szemezgessek
De a legaggasztóbb Hanka helyzete.
December óta ötször ment rajta végig valami hányós-hasmenéses nyavalya. Legutóbb két napja, azaz Húsvét vasárnapján.
Hát mit mondjak, nem egészen így képzeltük az ünnepeket.
Szegénykém már annyit hányt életében, ami több mint elég.
Olyan rossz nézni, hogy ennyit szenved.
Ráadásul alig tudunk másokkal találkozni, mert rettegünk, hogy fertőzünk, vagy fertőződünk. (pedig tömjük magunkba a sok multivitamint, és Béres-cseppet)
Ez a helyzet. Nem vagyok túl vidám hangulatban, testileg és lelkileg is megvisel ez sok-sok feleslegesen idegesítő beteges nap.
Azt hiszem ideje lenne egy alaposabb kivizsgálásnak, persze ezt is tök nehéz megoldani a mostani hányatott (se ott nem lakunk, se ide nem tartozunk) időszakunkban.
Most tényleg sok erőre és napfényre van szükségem, hogy ne a pesszimista énem kerekedjen felül.

KICSI

Az én kicsi kerek fejű fiam.
Aki az összes közül a legjobban szeret bújni.
Aki lelkesedik minden autóért, és mindennap vezet az apjával egy kicsit.
Aki még mindig csakis ölben alszik el, és csak egészen kivételes esetben alussza át az éjszakát.
(A saját ágyában még kivételesebb esetben.)

NŐNEK

A gyerekek, mint a gombák.
Mindegyikük megnyúlt, Samuból kisfiú lett, Sári hosszú lábú, szeptembertől ovis kis-hölgy, Johanna okos, kistestvéreiről gondoskodó nővér, aki szeptemberben iskolába megy.
Furcsa, hogy ilyen nagyok már, ugyanakkor tényleg egyre könnyebb velük. Gondolom ez csak valami átmeneti állapot... :)
 A két lány nagyon jól eljátszik egész nap kettesben. Hanka most nem igen jár oviba, mert az építkezés mellett, ezt nem tudjuk megoldani.
 Jobb is ez így, mert már nagyon untam az állandó betegeskedést, és öröm nézni, mennyire összenőttek Sárival. Hanka gyakran mondja a húgának: "Játsszuk azt, hogy tesók vagyunk!" "Sári, te vagy a legjobb barátom!"
Tényleg örömzene ez füleimnek, csak sajnos ezzel egyidejűleg Samu eléggé kiszorul...
Biztosan alakul majd ez is.
A házunk is alakul, a kertünkben (furcsa ezt még leírni is) a sitt kupacok mellett virít az aranyeső, kibújtak a tulipánok. Valahogy így megy ez... :)

MÁRCIUS

Most írhatnék egy végeláthatatlan bejegyzést arról, hogy mennyire végeláthatatlan dolog is felújítani egy házat.... de nem teszem. :)
Maradjunk annyiban, hogy a ház már nem fest teljesen úgy, mint egy második világháborús díszlet (bombatámadás után), de a beköltözés pillanata egyelőre még meghatározhatatlan.
Én magamban Samu szülinapját tűztem ki célul.
És azt már jól tudom, milyen idegőrlő volt két évvel ezelőtt is a várakozás.
Most azért könnyebb. Pláne egy ilyen napsütéses nap után, mikor HOSSZÚ idő után végre MINDENKI (majdnem) egészséges. (legalábbis senki sem lázas)
Szép márciust mindenkinek!

SÁRI, SAMU MONDTA

Sárika minden helyzetben frappáns és bölcs:

Mikor azt sem tudom, hogy hol áll éppen a fejem, egyik kezemmel a kiborult virágföldet takarítom, másikkal a riadt Samut vigasztalom, Sárika megemlíti, hogy vécére szeretne menni. Most.
Mikor kérem, hogy várjon egy percet, nyugodt hangon közli:
"Az is baj ha feldől a virág, meg az is baj, ha bekakilok... De mindkettő csak kis baj."

Máskor... Ebéd közben már hosszú percek óta csak kotorászik a tányérjában, de egyáltalán nem fogy a krumplinudli. Mikor rákérdezek, hogyan lehetséges ez, így felel a hírhedten édesszájú:
 "Porcukrot ettem magában .... mert csak az jutott."

Samu a félős:

Samu fél a bogaraktól, sikít ha meglát egy porcicát (khmmm) mert, azt gondolja, hogy egy pók. Nagyon cuki, mikor ilyenkor remegő hangon így biztat:
"Anya, ne félj!"

 Máskor...
"Samu félek, hogy kilötyögteted a kávét..." - mondom rosszallóan, miközben ő lelkesen keverget.
"Anya, én is félek..." - hangzik a cseppet sem megnyugtató válasz.

Örökmozgó Sámuel éppen az ebédlőasztalról ugrik le a padra:
"Anya, ügyes vagyok?" - kérdezi csillogó szemekkel.
"Anya, .... féltem." - teszi még hozzá síri hangon. (hát én is féltem)

TÉL

Azért voltak az idei télnek is tökéletes pillanatai.
Ezekre emlékezem most szívesen vissza.

VÉGÜL

Tényleg átvettük a házunk kulcsait és becsuktuk magunk után a kertkaput.
Most már sokkal kellemesebb izgalmak várnak ránk. (Remélem.:))
Felújítunk, nagyrészt saját-kezűleg és baráti segítséggel. Ákosnak persze közben muszáj pénzt is keresnie, úgyhogy nem lesz könnyű, de az rajtunk is múlik, hogy mennyire éljük meg vidáman az elkövetkező heteket, hónapokat.
Én most úgy érzem, hogy tele vagyok energiával és nem félek semmitől... :) Ráadásul a tavasz is közeledik. Igazán reménykeltő.
Végül is egy év késéssel, de úgy tűnik Samu két éves születésnapját tényleg Szentendrén ünnepeljük...