Ma délelőtt Samu-nézőben voltunk...
Igen, eldőlni látszik a kérdés, hogy kisfiúnk a Sámuel névre fog hallgatni. Mi magunk közt csak Samunak (esetleg Famu-nak, Csamu-nak) szólítjuk.
Úgy tűnik Samu-babával minden a legnagyobb rendben van. :) Szép nagy fejű, hosszú combú, valamint a lányoknál karcsúbb gyermeknek ígérkezik, persze az uh kép és a valóság között lehet még eltérés.
Mindenesetre további megerősítést kaptunk arról a tényről, hogy ő bizony fiúcska és az is kiderült, hogy jelenleg mintegy 1600 grammot nyom.
Sokat ficánkol, már rendesen hullámzik a hasam,főleg esténként van mocorgós kedvében.
Nagyon várjuk mindannyian (én a terhesség végét is egyre kifejezettben), kíváncsiak vagyunk, hogy milyen lesz egy kisfiú a mi családunkban. :)
A kis csajszik egyre lelkesebben fújják a Kaláka együttessel együtt:
Van 1 kisöcsim, neve Samu,
Oda-vissza van érte anyu,
apa is, én is,
minden nagy néni,
családunk szeretet-alapú.
Kész. Ez egy versezet [limerick. A szerző], így kell szavalni:
vanegyki söcsimne veSamu
odavisz szavanér teanyu
apai séni
smindennagy néni
családun xerete talapu.
Pont, kész, vége. Meghajlás, pukedli, taps.
(Kukorelly E. : Van1kis)
2010. március 22., hétfő
2010. március 17., szerda
SÁRIKA
Már régen írtam kisebb lányomról, pedig ő mostanában rengeteget változott.
Először is beszél.
Két-három szavas mondatokban. Ragoz. Az "én" és az "enyém" szót egyre tudatosabban használja a "te" és "tiéd" helyett.
Kis papagáj. Mindent elismétel, beépít, majd használ.
Pl.: "Sárika, nem kell annyi szappan, mert kiszárítja a kezedet!"-mondom én.
Mire ő: "Kiszájítja a kezemet..."
Hétvégén a nagyszülőkkel a Tropicarium-ban jártak. Apukámat igencsak megdöbbentette, hogy Sára a vízben úszkáló furcsa lényekről, magabiztosan megállapította, hogy ők bizony ráják. (könnyű annak, akinek ráják úszkálnak a pelusán):)
Egyébként tényleg nagy a szókincse.
Nagyon szeret képeskönyvet nézegetni velem együtt és magában is.
Leül a szőnyegre, vagy a nagy ágyra és van, hogy 1 órán! keresztül is "olvasgat". Kommentálja a látottakat és néha megjegyzi: "Nézem." "Lapozom."
Hihetetlenül nyugodt gyerek. Hosszasan és elmélyülten tud játszani. Legszívesebben babázik, vagy tortát süt nekem. De lelkesen festeget és rajzol is. Az összes színt ismeri, sőt már különbséget tesz a világos és sötét kék között.
Örülök, hogy sokszor hagytam, hogy önállóan kipróbáljon dolgokat, kísérletezzen. (még akkor is, ha ez sok utómunkálattal járt:))
Hiába, a második gyereknél jön rá sok szülő, hogy sokszor azzal segít a legtöbbet, ha nem segít...
Nagyon szeretem benne, hogy ennyire tud koncentrálni egy dologra, hogy ilyen kreatív.
Meg úgy általában is. Nagyon szeretem.:)
Először is beszél.
Két-három szavas mondatokban. Ragoz. Az "én" és az "enyém" szót egyre tudatosabban használja a "te" és "tiéd" helyett.
Kis papagáj. Mindent elismétel, beépít, majd használ.
Pl.: "Sárika, nem kell annyi szappan, mert kiszárítja a kezedet!"-mondom én.
Mire ő: "Kiszájítja a kezemet..."
Hétvégén a nagyszülőkkel a Tropicarium-ban jártak. Apukámat igencsak megdöbbentette, hogy Sára a vízben úszkáló furcsa lényekről, magabiztosan megállapította, hogy ők bizony ráják. (könnyű annak, akinek ráják úszkálnak a pelusán):)
Egyébként tényleg nagy a szókincse.
Nagyon szeret képeskönyvet nézegetni velem együtt és magában is.
Leül a szőnyegre, vagy a nagy ágyra és van, hogy 1 órán! keresztül is "olvasgat". Kommentálja a látottakat és néha megjegyzi: "Nézem." "Lapozom."
Hihetetlenül nyugodt gyerek. Hosszasan és elmélyülten tud játszani. Legszívesebben babázik, vagy tortát süt nekem. De lelkesen festeget és rajzol is. Az összes színt ismeri, sőt már különbséget tesz a világos és sötét kék között.
Örülök, hogy sokszor hagytam, hogy önállóan kipróbáljon dolgokat, kísérletezzen. (még akkor is, ha ez sok utómunkálattal járt:))
Hiába, a második gyereknél jön rá sok szülő, hogy sokszor azzal segít a legtöbbet, ha nem segít...
Nagyon szeretem benne, hogy ennyire tud koncentrálni egy dologra, hogy ilyen kreatív.
Meg úgy általában is. Nagyon szeretem.:)
2010. február 28., vasárnap
FARSANG
Ahogy az óvodában készült farsangi képeket nézegettem, újra felébredt bennem a vágy, hogy szeretnék gyerek lenni... és a Manófalva oviba járni... :)
A gyerekek (kisebb szülői terelgetéssel) vagy tündérnek(levegő), vagy sellőnek(víz), vagy manónak(tűz), esetleg törpének(föld) öltöztek.
Mondanom sem kell, hogy Hanka egy percig sem gondolkozott azon, hogy mi legyen. :)
Szerintünk ő volt a legaranyosabb tavasz-tündér, aki remélhetőleg végre elhozza nekünk a jó időt.
Hanka-tündér és Róza-sellő:
Hanka horgászik:
Milán-manó és Hanka-tündér:
Szonja katica-tündér, az egyik legjobb barátnő:
Fánk-falók:
Csoportkép:
A gyerekek (kisebb szülői terelgetéssel) vagy tündérnek(levegő), vagy sellőnek(víz), vagy manónak(tűz), esetleg törpének(föld) öltöztek.
Mondanom sem kell, hogy Hanka egy percig sem gondolkozott azon, hogy mi legyen. :)
Szerintünk ő volt a legaranyosabb tavasz-tündér, aki remélhetőleg végre elhozza nekünk a jó időt.
Hanka-tündér és Róza-sellő:
Hanka horgászik:
Milán-manó és Hanka-tündér:
Szonja katica-tündér, az egyik legjobb barátnő:
Fánk-falók:
Csoportkép:
2010. február 17., szerda
HÓ
Kevesebb az energiám, mint szeretném, ezért nem tudok túl gyakran blog-ot írogatni.
De azt azért muszáj lejegyeznem, hogy az idei tél, olyan igazi tél volt.
Minden elképzelésünket felülmúlta a lehullott hó mennyisége, sokat szánkóztunk, hógolyóztunk, hóembert, hóvárat, hócsúszdát építettünk.
Ez a tél majd biztosan úgy él Hanka emlékeiben, "hogy bezzeg gyerekkoromban" mindig mekkora hó volt... :)
Pár kép a Normafáról:
De azt azért muszáj lejegyeznem, hogy az idei tél, olyan igazi tél volt.
Minden elképzelésünket felülmúlta a lehullott hó mennyisége, sokat szánkóztunk, hógolyóztunk, hóembert, hóvárat, hócsúszdát építettünk.
Ez a tél majd biztosan úgy él Hanka emlékeiben, "hogy bezzeg gyerekkoromban" mindig mekkora hó volt... :)
Pár kép a Normafáról:
MANÓFALVA
Már régóta szeretném megfogalmazni a gondolataimat Hanka óvodájáról.
Előrevetítem, hogy nem vagyunk/voltunk "mindenre-elszánt waldorfosok", egyrészt a véletlen, másrészt a gyerekünkért tenni akarás sodort minket a zuglói Manófalva oviba.
Nem értek mindenben egyet a waldorfos eszmékkel, nem alkalmazunk homeopátiát, és nem feltétlenül hiszek a színek különleges kisugárzásában...
DE...
Az óvoda rengeteg dologra megtanított minket. (engem szülőként, Hannát pedig gyerekként)
Azt hiszem nyitottabb lettem a másságra. (másokra, másfajta életformára, nevelésre)
El tudom fogadni, hogy több helyes út létezik és nem kívánom senkire ráerőltetni az én elképzeléseimet.
Tetszik a rendszeresség, az állandóság a gyerekek hétköznapjaiban,
tetszik, az óvónők alapfeltételezése, miszerint egy gyerek nem lehet rossz,
tetszik, hogy nagyon kevés és egyszerű játék található az oviban, ami jól fejleszti a gyerkőcök fantáziáját,
tetszik, hogy mindig hangulatosak, barátságosak, és igényesen dekoráltak a csoportszobák, (mécsesek, aromalámpák, virágok stb)
tetszik, hogy a gyerekekkel soha nem kiabálnak az óvónők, ha rájuk szólnak, akkor ezt énekelve teszik (ez először furcsa volt, mára látom, hogy mennyire hatékony)
tetszik, hogy mindennap egészséges, többnyire bio ételeket esznek
tetszik, hogy a gyerekekre nem erőltetnek rá semmit (szereplés, ölbéli játék, művészeti tevékenység), de aki lelkes azt hagyják kibontakozni.
Jó dolog, hogy havonta egyszer összegyűlünk beszélgetni a többi szülővel, jó érzés, látni hogy az óvónők mennyire ismerik a lányomat, és hogy határozott elképzelésük van arról, milyen irányban szeretnék terelgetni, ugyanakkor önálló lényként kezelik, és nem szeretnék megváltoztatni.
A legjobban az tetszik, hogy végignézhettem, ahogy Hanna egyre magabiztosabban mozog az óvodában, hogy egyre felszabadultabb, hogy fokozatosan megnyílik és megtanul elfogadni...
Örülök, hogy megszerette a kását és a gyógyteát (nekem biztosan nem lett volna türelmem ezekre rászoktatni), örülök, hogy kedvelik a gyerekek, hogy van több barátnője/barátja és egy szerelme...
Az óvoda bejáratára az alábbi vers idézet van kiragasztva.
Előrevetítem, hogy nem vagyunk/voltunk "mindenre-elszánt waldorfosok", egyrészt a véletlen, másrészt a gyerekünkért tenni akarás sodort minket a zuglói Manófalva oviba.
Nem értek mindenben egyet a waldorfos eszmékkel, nem alkalmazunk homeopátiát, és nem feltétlenül hiszek a színek különleges kisugárzásában...
DE...
Az óvoda rengeteg dologra megtanított minket. (engem szülőként, Hannát pedig gyerekként)
Azt hiszem nyitottabb lettem a másságra. (másokra, másfajta életformára, nevelésre)
El tudom fogadni, hogy több helyes út létezik és nem kívánom senkire ráerőltetni az én elképzeléseimet.
Tetszik a rendszeresség, az állandóság a gyerekek hétköznapjaiban,
tetszik, az óvónők alapfeltételezése, miszerint egy gyerek nem lehet rossz,
tetszik, hogy nagyon kevés és egyszerű játék található az oviban, ami jól fejleszti a gyerkőcök fantáziáját,
tetszik, hogy mindig hangulatosak, barátságosak, és igényesen dekoráltak a csoportszobák, (mécsesek, aromalámpák, virágok stb)
tetszik, hogy a gyerekekkel soha nem kiabálnak az óvónők, ha rájuk szólnak, akkor ezt énekelve teszik (ez először furcsa volt, mára látom, hogy mennyire hatékony)
tetszik, hogy mindennap egészséges, többnyire bio ételeket esznek
tetszik, hogy a gyerekekre nem erőltetnek rá semmit (szereplés, ölbéli játék, művészeti tevékenység), de aki lelkes azt hagyják kibontakozni.
Jó dolog, hogy havonta egyszer összegyűlünk beszélgetni a többi szülővel, jó érzés, látni hogy az óvónők mennyire ismerik a lányomat, és hogy határozott elképzelésük van arról, milyen irányban szeretnék terelgetni, ugyanakkor önálló lényként kezelik, és nem szeretnék megváltoztatni.
A legjobban az tetszik, hogy végignézhettem, ahogy Hanna egyre magabiztosabban mozog az óvodában, hogy egyre felszabadultabb, hogy fokozatosan megnyílik és megtanul elfogadni...
Örülök, hogy megszerette a kását és a gyógyteát (nekem biztosan nem lett volna türelmem ezekre rászoktatni), örülök, hogy kedvelik a gyerekek, hogy van több barátnője/barátja és egy szerelme...
Az óvoda bejáratára az alábbi vers idézet van kiragasztva.
Dorothy Law Holtz:
Egy élet a kezedben
Ha gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulják milyen megbélyegezettnek élni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
megtanulnak bűnösek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek,
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,
Megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
2010. január 28., csütörtök
BETEGSÉG A KÖBÖN
Az elmúlt két hétben nagyon betegek voltak a lánykák.
Hanna kezdte (magas láz, köhögés, orr-fújás-szívás) és rendesen megszenvedte, mire sikerült legyőznie a Vírust. Másfél hetet kihagyott az oviból, sokat feküdt, sokat sírt és keveset mozdult ki a szobafogságból.
Mikor Hanna lábadozni kezdett, Sárikánk dőlt ki a sorból, és ő még rosszabbul járt.
Öt napon keresztül volt magas láza (39 fok felett) négy óránként kapta felváltva a Nurophen-t és a Panadol-t, és időnként még egy hűtőfürdőt is beiktattunk, ha muszáj volt.
Szegényke teljesen elhagyta magát csak feküdt, vagy ült, és folyamatosan nyögdécselt. Ami persze nem is csoda.
Vagy az én ölemben aludt, vagy Ákos vállán. Sőt egyszer még a hűtőfürdőben is elnyomta az álom...
Nagyon rossz volt nézni, ahogy szenved és nem javul rohamosan az állapota. :(
Napokig egyáltalán nem evett, és csak minimális mennyiségeket ivott.
Jól le is fogyott, és a kedélyállapota is csak nagy nehezen javult meg. (Hanka nagyon kedves volt vele, rengeteget bohóckodott neki, tényleg sokat segített)
Talán most már mindketten egészségesek, bár Sári még kicsit bizonytalanul és lassacskán járkál, és igencsak vékonydongájú...
Az már csak a hab volt a tortán, hogy időközben Ákost is kivonta egy napra a forgalomból ez "kedves kis egysejtű". (ő is 39 fokos lázzal pihegett)
Még szerencse, hogy valaki(k) erős(ek) is a családban... :) (persze nekem könnyű, mi ketten harcoltunk a vírusokkal)
Remélem ezzel a családi-kórházi-teleregény összes epizódját letudtuk. Legalábbis idén télen.
Hanna kezdte (magas láz, köhögés, orr-fújás-szívás) és rendesen megszenvedte, mire sikerült legyőznie a Vírust. Másfél hetet kihagyott az oviból, sokat feküdt, sokat sírt és keveset mozdult ki a szobafogságból.
Mikor Hanna lábadozni kezdett, Sárikánk dőlt ki a sorból, és ő még rosszabbul járt.
Öt napon keresztül volt magas láza (39 fok felett) négy óránként kapta felváltva a Nurophen-t és a Panadol-t, és időnként még egy hűtőfürdőt is beiktattunk, ha muszáj volt.
Szegényke teljesen elhagyta magát csak feküdt, vagy ült, és folyamatosan nyögdécselt. Ami persze nem is csoda.
Vagy az én ölemben aludt, vagy Ákos vállán. Sőt egyszer még a hűtőfürdőben is elnyomta az álom...
Nagyon rossz volt nézni, ahogy szenved és nem javul rohamosan az állapota. :(
Napokig egyáltalán nem evett, és csak minimális mennyiségeket ivott.
Jól le is fogyott, és a kedélyállapota is csak nagy nehezen javult meg. (Hanka nagyon kedves volt vele, rengeteget bohóckodott neki, tényleg sokat segített)
Talán most már mindketten egészségesek, bár Sári még kicsit bizonytalanul és lassacskán járkál, és igencsak vékonydongájú...
Az már csak a hab volt a tortán, hogy időközben Ákost is kivonta egy napra a forgalomból ez "kedves kis egysejtű". (ő is 39 fokos lázzal pihegett)
Még szerencse, hogy valaki(k) erős(ek) is a családban... :) (persze nekem könnyű, mi ketten harcoltunk a vírusokkal)
Remélem ezzel a családi-kórházi-teleregény összes epizódját letudtuk. Legalábbis idén télen.