BOLDOG NÉVNAPOT ÁKOS!
2010. február 28., vasárnap
FARSANG
Ahogy az óvodában készült farsangi képeket nézegettem, újra felébredt bennem a vágy, hogy szeretnék gyerek lenni... és a Manófalva oviba járni... :)
A gyerekek (kisebb szülői terelgetéssel) vagy tündérnek(levegő), vagy sellőnek(víz), vagy manónak(tűz), esetleg törpének(föld) öltöztek.
Mondanom sem kell, hogy Hanka egy percig sem gondolkozott azon, hogy mi legyen. :)
Szerintünk ő volt a legaranyosabb tavasz-tündér, aki remélhetőleg végre elhozza nekünk a jó időt.
Hanka-tündér és Róza-sellő:
Hanka horgászik:
Milán-manó és Hanka-tündér:
Szonja katica-tündér, az egyik legjobb barátnő:
Fánk-falók:
Csoportkép:
A gyerekek (kisebb szülői terelgetéssel) vagy tündérnek(levegő), vagy sellőnek(víz), vagy manónak(tűz), esetleg törpének(föld) öltöztek.
Mondanom sem kell, hogy Hanka egy percig sem gondolkozott azon, hogy mi legyen. :)
Szerintünk ő volt a legaranyosabb tavasz-tündér, aki remélhetőleg végre elhozza nekünk a jó időt.
Hanka-tündér és Róza-sellő:
Hanka horgászik:
Milán-manó és Hanka-tündér:
Szonja katica-tündér, az egyik legjobb barátnő:
Fánk-falók:
Csoportkép:
2010. február 17., szerda
HÓ
Kevesebb az energiám, mint szeretném, ezért nem tudok túl gyakran blog-ot írogatni.
De azt azért muszáj lejegyeznem, hogy az idei tél, olyan igazi tél volt.
Minden elképzelésünket felülmúlta a lehullott hó mennyisége, sokat szánkóztunk, hógolyóztunk, hóembert, hóvárat, hócsúszdát építettünk.
Ez a tél majd biztosan úgy él Hanka emlékeiben, "hogy bezzeg gyerekkoromban" mindig mekkora hó volt... :)
Pár kép a Normafáról:
De azt azért muszáj lejegyeznem, hogy az idei tél, olyan igazi tél volt.
Minden elképzelésünket felülmúlta a lehullott hó mennyisége, sokat szánkóztunk, hógolyóztunk, hóembert, hóvárat, hócsúszdát építettünk.
Ez a tél majd biztosan úgy él Hanka emlékeiben, "hogy bezzeg gyerekkoromban" mindig mekkora hó volt... :)
Pár kép a Normafáról:
MANÓFALVA
Már régóta szeretném megfogalmazni a gondolataimat Hanka óvodájáról.
Előrevetítem, hogy nem vagyunk/voltunk "mindenre-elszánt waldorfosok", egyrészt a véletlen, másrészt a gyerekünkért tenni akarás sodort minket a zuglói Manófalva oviba.
Nem értek mindenben egyet a waldorfos eszmékkel, nem alkalmazunk homeopátiát, és nem feltétlenül hiszek a színek különleges kisugárzásában...
DE...
Az óvoda rengeteg dologra megtanított minket. (engem szülőként, Hannát pedig gyerekként)
Azt hiszem nyitottabb lettem a másságra. (másokra, másfajta életformára, nevelésre)
El tudom fogadni, hogy több helyes út létezik és nem kívánom senkire ráerőltetni az én elképzeléseimet.
Tetszik a rendszeresség, az állandóság a gyerekek hétköznapjaiban,
tetszik, az óvónők alapfeltételezése, miszerint egy gyerek nem lehet rossz,
tetszik, hogy nagyon kevés és egyszerű játék található az oviban, ami jól fejleszti a gyerkőcök fantáziáját,
tetszik, hogy mindig hangulatosak, barátságosak, és igényesen dekoráltak a csoportszobák, (mécsesek, aromalámpák, virágok stb)
tetszik, hogy a gyerekekkel soha nem kiabálnak az óvónők, ha rájuk szólnak, akkor ezt énekelve teszik (ez először furcsa volt, mára látom, hogy mennyire hatékony)
tetszik, hogy mindennap egészséges, többnyire bio ételeket esznek
tetszik, hogy a gyerekekre nem erőltetnek rá semmit (szereplés, ölbéli játék, művészeti tevékenység), de aki lelkes azt hagyják kibontakozni.
Jó dolog, hogy havonta egyszer összegyűlünk beszélgetni a többi szülővel, jó érzés, látni hogy az óvónők mennyire ismerik a lányomat, és hogy határozott elképzelésük van arról, milyen irányban szeretnék terelgetni, ugyanakkor önálló lényként kezelik, és nem szeretnék megváltoztatni.
A legjobban az tetszik, hogy végignézhettem, ahogy Hanna egyre magabiztosabban mozog az óvodában, hogy egyre felszabadultabb, hogy fokozatosan megnyílik és megtanul elfogadni...
Örülök, hogy megszerette a kását és a gyógyteát (nekem biztosan nem lett volna türelmem ezekre rászoktatni), örülök, hogy kedvelik a gyerekek, hogy van több barátnője/barátja és egy szerelme...
Az óvoda bejáratára az alábbi vers idézet van kiragasztva.
Előrevetítem, hogy nem vagyunk/voltunk "mindenre-elszánt waldorfosok", egyrészt a véletlen, másrészt a gyerekünkért tenni akarás sodort minket a zuglói Manófalva oviba.
Nem értek mindenben egyet a waldorfos eszmékkel, nem alkalmazunk homeopátiát, és nem feltétlenül hiszek a színek különleges kisugárzásában...
DE...
Az óvoda rengeteg dologra megtanított minket. (engem szülőként, Hannát pedig gyerekként)
Azt hiszem nyitottabb lettem a másságra. (másokra, másfajta életformára, nevelésre)
El tudom fogadni, hogy több helyes út létezik és nem kívánom senkire ráerőltetni az én elképzeléseimet.
Tetszik a rendszeresség, az állandóság a gyerekek hétköznapjaiban,
tetszik, az óvónők alapfeltételezése, miszerint egy gyerek nem lehet rossz,
tetszik, hogy nagyon kevés és egyszerű játék található az oviban, ami jól fejleszti a gyerkőcök fantáziáját,
tetszik, hogy mindig hangulatosak, barátságosak, és igényesen dekoráltak a csoportszobák, (mécsesek, aromalámpák, virágok stb)
tetszik, hogy a gyerekekkel soha nem kiabálnak az óvónők, ha rájuk szólnak, akkor ezt énekelve teszik (ez először furcsa volt, mára látom, hogy mennyire hatékony)
tetszik, hogy mindennap egészséges, többnyire bio ételeket esznek
tetszik, hogy a gyerekekre nem erőltetnek rá semmit (szereplés, ölbéli játék, művészeti tevékenység), de aki lelkes azt hagyják kibontakozni.
Jó dolog, hogy havonta egyszer összegyűlünk beszélgetni a többi szülővel, jó érzés, látni hogy az óvónők mennyire ismerik a lányomat, és hogy határozott elképzelésük van arról, milyen irányban szeretnék terelgetni, ugyanakkor önálló lényként kezelik, és nem szeretnék megváltoztatni.
A legjobban az tetszik, hogy végignézhettem, ahogy Hanna egyre magabiztosabban mozog az óvodában, hogy egyre felszabadultabb, hogy fokozatosan megnyílik és megtanul elfogadni...
Örülök, hogy megszerette a kását és a gyógyteát (nekem biztosan nem lett volna türelmem ezekre rászoktatni), örülök, hogy kedvelik a gyerekek, hogy van több barátnője/barátja és egy szerelme...
Az óvoda bejáratára az alábbi vers idézet van kiragasztva.
Dorothy Law Holtz:
Egy élet a kezedben
Ha gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulják milyen megbélyegezettnek élni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
megtanulnak bűnösek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek,
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,
Megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
2010. január 28., csütörtök
BETEGSÉG A KÖBÖN
Az elmúlt két hétben nagyon betegek voltak a lánykák.
Hanna kezdte (magas láz, köhögés, orr-fújás-szívás) és rendesen megszenvedte, mire sikerült legyőznie a Vírust. Másfél hetet kihagyott az oviból, sokat feküdt, sokat sírt és keveset mozdult ki a szobafogságból.
Mikor Hanna lábadozni kezdett, Sárikánk dőlt ki a sorból, és ő még rosszabbul járt.
Öt napon keresztül volt magas láza (39 fok felett) négy óránként kapta felváltva a Nurophen-t és a Panadol-t, és időnként még egy hűtőfürdőt is beiktattunk, ha muszáj volt.
Szegényke teljesen elhagyta magát csak feküdt, vagy ült, és folyamatosan nyögdécselt. Ami persze nem is csoda.
Vagy az én ölemben aludt, vagy Ákos vállán. Sőt egyszer még a hűtőfürdőben is elnyomta az álom...
Nagyon rossz volt nézni, ahogy szenved és nem javul rohamosan az állapota. :(
Napokig egyáltalán nem evett, és csak minimális mennyiségeket ivott.
Jól le is fogyott, és a kedélyállapota is csak nagy nehezen javult meg. (Hanka nagyon kedves volt vele, rengeteget bohóckodott neki, tényleg sokat segített)
Talán most már mindketten egészségesek, bár Sári még kicsit bizonytalanul és lassacskán járkál, és igencsak vékonydongájú...
Az már csak a hab volt a tortán, hogy időközben Ákost is kivonta egy napra a forgalomból ez "kedves kis egysejtű". (ő is 39 fokos lázzal pihegett)
Még szerencse, hogy valaki(k) erős(ek) is a családban... :) (persze nekem könnyű, mi ketten harcoltunk a vírusokkal)
Remélem ezzel a családi-kórházi-teleregény összes epizódját letudtuk. Legalábbis idén télen.
Hanna kezdte (magas láz, köhögés, orr-fújás-szívás) és rendesen megszenvedte, mire sikerült legyőznie a Vírust. Másfél hetet kihagyott az oviból, sokat feküdt, sokat sírt és keveset mozdult ki a szobafogságból.
Mikor Hanna lábadozni kezdett, Sárikánk dőlt ki a sorból, és ő még rosszabbul járt.
Öt napon keresztül volt magas láza (39 fok felett) négy óránként kapta felváltva a Nurophen-t és a Panadol-t, és időnként még egy hűtőfürdőt is beiktattunk, ha muszáj volt.
Szegényke teljesen elhagyta magát csak feküdt, vagy ült, és folyamatosan nyögdécselt. Ami persze nem is csoda.
Vagy az én ölemben aludt, vagy Ákos vállán. Sőt egyszer még a hűtőfürdőben is elnyomta az álom...
Nagyon rossz volt nézni, ahogy szenved és nem javul rohamosan az állapota. :(
Napokig egyáltalán nem evett, és csak minimális mennyiségeket ivott.
Jól le is fogyott, és a kedélyállapota is csak nagy nehezen javult meg. (Hanka nagyon kedves volt vele, rengeteget bohóckodott neki, tényleg sokat segített)
Talán most már mindketten egészségesek, bár Sári még kicsit bizonytalanul és lassacskán járkál, és igencsak vékonydongájú...
Az már csak a hab volt a tortán, hogy időközben Ákost is kivonta egy napra a forgalomból ez "kedves kis egysejtű". (ő is 39 fokos lázzal pihegett)
Még szerencse, hogy valaki(k) erős(ek) is a családban... :) (persze nekem könnyű, mi ketten harcoltunk a vírusokkal)
Remélem ezzel a családi-kórházi-teleregény összes epizódját letudtuk. Legalábbis idén télen.
2010. január 5., kedd
20 HETES
Harmadik gyerekünk tegnap volt 20 hetes 1 napos, legalábbis az ultrahang vizsgálat alapján.
Sajnos a vizsgálatról Ákost és Sárit kiparancsolták. ("babának itt nincs helye!" felszólítással) :(
Így egyedül csodálhattam legkisebbikünket, és igencsak meglepett, hogy mennyit fejlődött az ultrahang technika Hanka születése óta.
Miután megtudtam, hogy minden a legnagyobb rendben van a Picivel, (akit alig tudtak bemérni, mert annyira ficánkolt)... fény derült arra nem mellékes tényre is, hogy májusban KISFIÚ érkezik a családunkba. :)
Kicsit kételkedve fogadtam a hírt, mivel korábban Sárit is nézték fiúnak, de a vizsgáló orvos szerint, most nem merülhet fel kétely. A bizonyítékként kinyomtatott képek pedig valóban meggyőzően hatnak... :))))
Nagyon boldogok vagyunk!
Azt hiszem lassan illene megváltoztatnom a blog-dizájnt...
2010. január 4., hétfő
MÁSFÉL
Sárika holnap másfél éves.
(és mivel igyekszem feltámasztani a naplót tetszhalott állapotából, gyorsan írok egy kicsit Róla is)
Sára kisgyerek lett.
Egyik-napról a másikra megváltozott az arckifejezése, a tekintete, tisztábban ejti a szavakat, máshogyan nevet.
A nevetése nagyon édes. Huncut, nyelvöltögetős, hangos, önfeledt és az arca jobb oldalán egy pici gödröcske jelenik meg minden kacagásnál.
Mostanra kezdjük megismerni az igazi természetét.
Azt hiszem elég erőteljes egyéniség lesz.
Hannával való közös játékban sokszor ő irányít, kifejezetten rosszcsont és élénk kislány.
Ő az aki minden gátlás nélkül és többszöri figyelmeztetés ellenére, szép csendben összefirkálja az ágyneműnket, és az az ő ötlete volt az is, hogy színes krétával beszínezzék a gyerekszoba bútorait. A kisasztalukon egy négyzetcentiméter sem maradt unalmas fenyő színű. :)
Mindeközben angyali arckifejezéssel pislog, és amikor hangosabban rászólunk, vidáman a szemünkbe nevet: "KIKICS!!!":):):) Persze, hogy lehetetlen rá komolyan haragudni.
Kb. 100 szót használ, de nincs olyan hatalmas közlésvágy benne, mint a nővérében.
Egyébként elég nehéz időszakon van túl. Pár napja jött ki mind a négy szemfoga, (és ezzel 16 fogú lett) valamint szépen fokozatosan a szopizást is végleg abbahagytuk.
Teljesen érthető módon most nagyon anyás, meg persze apás is.
Ákos már több mint két hete itthon van velünk egész nap, és most nagyon egymásba habarodtak Sárival.
Sárinak különben is elég csak ránéznie valakire, és már hódít.
Valahogy ilyen a kisugárzása.
Cukorborsó:
(és mivel igyekszem feltámasztani a naplót tetszhalott állapotából, gyorsan írok egy kicsit Róla is)
Sára kisgyerek lett.
Egyik-napról a másikra megváltozott az arckifejezése, a tekintete, tisztábban ejti a szavakat, máshogyan nevet.
A nevetése nagyon édes. Huncut, nyelvöltögetős, hangos, önfeledt és az arca jobb oldalán egy pici gödröcske jelenik meg minden kacagásnál.
Mostanra kezdjük megismerni az igazi természetét.
Azt hiszem elég erőteljes egyéniség lesz.
Hannával való közös játékban sokszor ő irányít, kifejezetten rosszcsont és élénk kislány.
Ő az aki minden gátlás nélkül és többszöri figyelmeztetés ellenére, szép csendben összefirkálja az ágyneműnket, és az az ő ötlete volt az is, hogy színes krétával beszínezzék a gyerekszoba bútorait. A kisasztalukon egy négyzetcentiméter sem maradt unalmas fenyő színű. :)
Mindeközben angyali arckifejezéssel pislog, és amikor hangosabban rászólunk, vidáman a szemünkbe nevet: "KIKICS!!!":):):) Persze, hogy lehetetlen rá komolyan haragudni.
Kb. 100 szót használ, de nincs olyan hatalmas közlésvágy benne, mint a nővérében.
Egyébként elég nehéz időszakon van túl. Pár napja jött ki mind a négy szemfoga, (és ezzel 16 fogú lett) valamint szépen fokozatosan a szopizást is végleg abbahagytuk.
Teljesen érthető módon most nagyon anyás, meg persze apás is.
Ákos már több mint két hete itthon van velünk egész nap, és most nagyon egymásba habarodtak Sárival.
Sárinak különben is elég csak ránéznie valakire, és már hódít.
Valahogy ilyen a kisugárzása.
Cukorborsó:
