NYÁRI IDILL

Van úgy, hogy jól jönnek össze a dolgok.
A lányok délelőtt szépen eljátszanak a rácsoságyban (50 plüssállat társaságában), később málnát esznek és őszibarackot...
Utána játszóterezünk.
A Kicsi mezítláb tanul lépegetni a fűben, a Nagy kavicslevest főz a barátnőivel, pingpong asztalon táncol, majd bújócskázik.
Otthon eszünk igazi levest, majd én és Kicsi krumplit kacsamell-lel, a Nagy pedig gyümölcssalátát.
Enyhén ribizlifoltos puszi után a Nagy aludni tér, majd egy gyors szopi után a Kicsi is álomba szenderül a leárnyékolt erkélyen.
És már több mint egy órája alszanak, egyszerre. (ritka pillanatok)


Persze írhatnék arról is, hogy mennyire nehezen tudok én aludni, milyen feszült vagyok a Kobuci Kert miatt, hogy a lányok taknyosak, hogy egymás haját tépik egy vacak csattért, hogy Hanna ma hatalmas hisztit vágott le egy elveszett bot miatt...
Minden napnak vannak nehéz percei, de ki emlékszik már ezekre egy ilyen nyugodt, álmosító júniusi délutánon?

Ha az idő megengedi délután az erkélyen pancsolunk majd, idén nyáron először.

MINDJÁRT EGY

Közelít Sára egy éves szülinapja.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit is kapjon.

Ma bevillant egy ötlet... HŰTŐMÁGNES KÉSZLET!!!
Kedvenc játéka, míg délelőttönként Hannával főzünk, a hűtőmágnes pakolgatás.
Szép sorban felrakosgatja a mágneseket a hűtőre, majd át a konvektorra.
Annyira elmélyülten játszik velük, hogy igazán megérdemel egy igényesebb, barátságosabb készletet, mondjuk kisvakondosat...

Ezenkívül szeretnék rendelni a liliputi.hu -ról egy puhatalpú cipőcskét neki is. (Johannánál nagyon bevált)

Hankával közösen pedig készítünk neki egy TITKOS (katicás?) body-t... textilfestékkel...
Hanna már nagyon várja, annyira édesen sutyorog a TITOK-ról a fülembe...

Még szerencse, hogy egyelőre Sárika nem tud olvasni. :)

BOLDOG GYEREKKOR

Találtam a mostani Kismamában egy jó írást. (és egy játszótéri kis pajtás fényképét)
Gondoltam bemásolom ide.

Mi kell a boldog gyerekkorhoz?

KEVÉS JÁTÉK (számszerűleg)
Nagyon szereti a maciját, kedvenc képeskönyvét, takaróját, kisautóját. Nem a macit szereti általában, hanem az övét, a lógó fülű csapzottat. Őrizd meg az örömét, hogy nem árasztod el átláthatatlan játéközönnel.

KEVÉS PROGRAM
Már a kicsiknek sincs idejük játszani, mert menni kell... mindig oda kell érni valamilyen időpontra. A kötetlen és parttalan, tehát nem irányított, hanem belülről fakadó játék a kisgyerekkor egyik legnagyobb kincse.

KEVÉS BELESZÓLÁS
Hagyd hogy önállóan kísérletezzen! Ne javítgasd a kiejtését, és hagyd annyit enni, amennyit ő akar.

RÉSZVÉTEL A FELNŐTTEK ÉLETÉBEN
Én is, én is! Mindent veled akar csinálni: főzni, takarítani, teregetni.
Részt akar venni az igazi életben, nem elégszik meg a játékaival és a gyerekszobával. Így tanul a legtöbbet!

ELEGENDŐ TÉR
Ha állandóan tilalmakba botlik, az hamar a kedvét szegi, vagy állandó harcra készteti a kis felfedezőt. Menjetek ki minél többször, minél hosszabb időre a természetbe!

Ami nálunk is változtatásra szorul:
Egyfolytában úgy érzem, hogy rohanunk ide-oda, túl sok a program, több kötetlen, laza időszakra lenne szükségünk...
Keveset vagyunk a zöldben, mezítláb, jó levegőn...

A megoldás! :))))
Hosszútávon: Jó lenne egy saját kis ház, gyönyörű kerttel, távol(abb) a várostól. (egyelőre álmodozás szinten :))
Rövidtávon: Szeretnék lehurcolkodni a lányokkal egy hétre Tahiba, nagymamám nyaralójába. Duna-parton sétálni, békakurottyolást hallgatni, kertben aludni, barnára sülni, pancsolni, kikapcsolódni. Ákos pedig minden este munka után csatlakozhatna hozzánk.

Mindjárt beszélek is Mamával...

HIDEGEN FÚJNAK A SZELEK...

...azok nem jót jelentenek...

Nekünk most igazán nagyon rosszul jön ez az őszies időjárás.
Pénteken nyitotta meg a kapuit Óbudán egy nagyon szuper szórakozóhely, a Kapolcsról már sokak által ismert KOBUCI KERT . (http://www.kobuci.hu/)
A Kobuci Kertet Ákosék működtetik, nagyon sok munkájuk (és pénzük) van benne, de mivel szabadtéri helyről van szó, ez az esős hideg most nem kedvez nekünk.

A másik nagyon nem jó dolog csütörtökön történt velünk.
Az óvodai szülőin hideg zuhanyként ért a hír, miszerint Hanka mégsem kerül a barátnőivel egy csoportba. Akkor és ott nem tudtam beszélni az igazgatónővel, (mivel nem volt ott!) de másnap felhívtam, hogy számon kérjem rajta korábban tett ígéretét.
Ekkor tudtam meg, hogy a "kedves" ámde kissé sunyi igazgatónő szavaival éljek: "Az ígéret az egy dolog, és a csoportbeosztás egy másik dolog."
Azt hiszem ehhez nincs mit hozzáfűzni... Nekem azért sikerült... Próbáltam elmagyarázni, hogyha korábban nem áltat felelőtlen ígéretekkel, akkor még könnyebben találhattunk volna másik ovit Hankának, de az biztos, hogy ezek után is megpróbálunk keresni. A válasz ("nyugodtan vigyem el a gyereket, úgyis jön a helyére más") végképp meggyőzött arról, hogy nekünk itt semmi keresni valónk nincs. :(
Talán jobb is, hogy ennyire az elején kiderült, hogy milyen az ovi szellemisége... de azért még most is el vagyok keseredve, mert annyira ideális lehetett volna ez az ovi.
Becsapva érzem magam, és csalódott vagyok.
Természetesen mindenképpen megpróbálunk Hankának másik óvodát találni, de a másik ovi mindenképpen messzebb lesz, és nem lesznek ott azok a kislányok, akikkel egy éves kora óta nap mint nap együtt játszik.

Hát ez van...

Tegnap 30 éves lettem.
Jó nagy utat tettem meg az elmúlt 10 évben.
A legnagyobb ajándék a két gyönyörűségem és a férjem, aki ebben a zűrös időszakban is egy hatalmas meglepetéssel készült. Még mindig nem tudom felfogni... Kaptam tőle egy saját bejáratú laptop-ot, hogy még többet hódolhassak "káros szenvedélyeimnek". :)

ESKÜVŐ

Mielőtt a feledés homályába merülne...

Múlt szombaton esküvőn és lakodalmi mulatságon vettünk részt.
Nem is akárki esküvőjén.
Ákos öccse, Gábor és Livi házasodtak össze.
Négyünk közül egyértelműen Johanna volt a legfelszabadultabb, gondtalanabb. Este 9-ig futkározott, táncolt Nele-vel. A lakodalmi menü hidegen hagyta, viszont liter számra itta az almalevet, és kb. 50-szer felmászott, majd leugrott egy bronzszobor-ra/ról.
Sárikát kicsit zavarta a hangos muzsikaszó, ennek ellenére fél 10 körül nagy nehezen álomba szenderült, majd fél kettőig nekünk is engedélyezett egy kis dínom-dánomot.


Egy fénykép a rózsaszín ruhásról, meg az ezüst ruhásról, amint a Fehér-ruhássál éppen a menyasszonyi táncot járják. :)

JÓ TESTVÉREK

Talán annak köszönthetően, hogy Sári egyre kommunikatívabb, egyre jobban eljátszanak egymással a lányok.
Délelőttönként kb. egy órát KETTESBEN töltenek a szobájukban, és én csak a hangosabb nyüszögéseknél nézek be hozzájuk.
Bunkert építenek Sára rácsos ágyából, babáznak (két külön babával), vagy csak piszkálják egymást... de tulajdonképpen ezt is mindketten élvezik...
(sajnos Sárikánk mostanában harapós lett :s, és Hanna meztelen lábikója nagyon ingerli, de még egy erősebb harapást is megúszott egy "SZÁJI mondtam máj, hogy ne hajapj!!!" üvöltéssel)
Szóval nagyon édesek (is tudnak lenni) együtt...

11 HÓNAPOS

Hogy milyen a mi kis 11 hónaposunk?

A nagy mozgások terén mostanában nem történt jelentős változás.
Egyre gyorsabban mászik, egyre könnyedebben áll föl, sőt pár másodpercre már kapaszkodás nélkül is ácsorog.
Sétálni egyelőre még nincs kedve, és mi nem is erőltetjük...

Sajnos az alvás területén sincs jelentős változás. :(
Most már ott tartunk, hogy szinte minden alvás előtt (éjjel-nappal) sír pár percet.
Szép nyugodtan álomba szoptatom, de amikor közelítünk a kiságy felé, felébred és görcsösen kapaszkodni kezd belém, majd mikor leteszem, rögtön felpattan és szívszorongatóan bömbölni kezd... Néha pár másodperc után arcra borulva elalszik, de legtöbbször csak egy újabb kör vigasz-szopi segít, majd egy újabb és egy újabb... :)
(nem jó ez így senkinek sem, de eddig még nem találtuk meg az üdvözítő megoldást. (talán az enyhít egy kicsit a helyzeten, hogy éjféltől a mi ágyunkban alszik, és így legalább nem kell óránként fel kelnem)

Négy őrlő foga van megduzzadva, kibújás határon.
Talán ha végre áttörnek, könnyebben megy majd az alvás is. Mindenesetre egy évesen már biztos, hogy 12 fogú lesz a kisasszony.

Nagyon ügyesen eszik, a majdnem 12 fogával egyre nagyobb falatokat elrág. (pépeset már csak a legritkább esetben kap)
Kedveli az ízletesebb, felnőttesebb ételeket (paremzános borsófőzelék, virsli, zöldbab, milánói stb.)
És legnagyobb meglepetésemre EGYEDÜL próbál enni. Már 4-5 kanál főzeléket belapátolt teljesen önállóan a szájába, ezenkívül kézzel-lábbal tömi magába az ételt. (én meg csak takarítok utána, de így mégis mindannyian nyugodtabban ebédelünk)
Egyébként soha nem eszik egyszerre nagyobb mennyiséget, de éhen azért nem marad, rengeteg anyatejjel kompenzál. :)

És a végére a legfontosabb...
Végre ő is el kezdett"BESZÉLNI"! :) (igyekeznie is kell, ha érvényesülni akar a nővérkéje mellett)
Nagyon büszkék vagyunk rá.
Tudatosan használt szavai:
"NEM", "MEM" - fejrázás és huncut vigyor kíséretében határozottan közli a véleményét, azaz ellenkezik
"ENYA" (azaz anya) - kiáltást főleg szorult helyzetben hallat (én pedig csak olvadozok)
"EDA" "ODA" "ESZ" - hangosan kiejtett mutató szavakkal, abbéli szándékát igyekszik kifejezni, hogy hova cipeljem a kis senegét

Hát ilyen Ő... :)



És íme egy fénykép, mely perdöntőbb egy apasági tesztnél... :)))