A lányok délelőtt szépen eljátszanak a rácsoságyban (50 plüssállat társaságában), később málnát esznek és őszibarackot...
Utána játszóterezünk.
A Kicsi mezítláb tanul lépegetni a fűben, a Nagy kavicslevest főz a barátnőivel, pingpong asztalon táncol, majd bújócskázik.
Otthon eszünk igazi levest, majd én és Kicsi krumplit kacsamell-lel, a Nagy pedig gyümölcssalátát.
Enyhén ribizlifoltos puszi után a Nagy aludni tér, majd egy gyors szopi után a Kicsi is álomba szenderül a leárnyékolt erkélyen.
És már több mint egy órája alszanak, egyszerre. (ritka pillanatok)
Persze írhatnék arról is, hogy mennyire nehezen tudok én aludni, milyen feszült vagyok a Kobuci Kert miatt, hogy a lányok taknyosak, hogy egymás haját tépik egy vacak csattért, hogy Hanna ma hatalmas hisztit vágott le egy elveszett bot miatt...
Minden napnak vannak nehéz percei, de ki emlékszik már ezekre egy ilyen nyugodt, álmosító júniusi délutánon?
Ha az idő megengedi délután az erkélyen pancsolunk majd, idén nyáron először.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése