© Agócs ÍriszPont ma akartam arról írni, hogy mióta Hankának nincs cumija, sajnos nem alszik délutánonként.
Kemény 2 hét áll mögöttünk.
Minden alvás előtt hosszas könyörgés, zokogás, ígéretek. Minden nap ugyanaz a forgatókönyv.
Végül a nem túl hepi-end: Johanna cumi nélkül nem tud elaludni.
Persze megértem én, hogy nehéz neki... de valljuk be nekem sem könnyű. (és Sárinak sem, hiszen ő is érzi a sok feszültséget, ezért kevesebbet aludt ős is)
Hanna estére általában annyira elfáradt, hogy csak csetlett-botlott, nyűgösködött, látszott rajta, hogy sehogy sem jó neki (se) ez így .
Én pedig idegileg kezdtem felőrlődni...
Ma azonban elhatároztam, hogy máshogy próbálok állni a dologhoz.
Teljes nyugalomban és játékosan készülődtünk a lefekvéshez. Sokat ölelgettem, puszilgattam, majd kimenetem a szobájából.
Mikor megint kezdődött a szokásos műsor, nagyon nyugodt hangon, mégis határozottan közöltem vele, hogy márpedig most fél órát mindenképpen pihenni kell. Lehet nyitott szemmel feküdni, de muszáj csöndben lenni.
Hanka láthatta rajtam, hogy most nem viccelek, de dühös sem vagyok. (jól sikerült eltalálnom az arányokat, ez az ami nem egyszerű :S)
Kicsit még nyöszörgött, aztán elaludt. (ezután már csak a másik rosszul alvót kellett álomba ringatnom... jelenleg ő is nyugodtan horpaszt az erkélyünkön :))
Nem áltatom magam azzal, hogy Johanna mostantól minden délután könnyedén elalszik majd, de talán megtettük az első lépést.
És már dereng valami fény az alagút végén. :)
Az alvó kislány képe Agócs Írisz műve, az ő blogjából kölcsönöztem.
© Agócs Írisz
