Szép épület, világos jó hangulatú csoportszobák, nagy, fás udvar.
Mi kell még?
Mondjuk, szívesen megismerkedtem volna Hanka leendő óvónénijével, de pechünkre/vagy szerencsénkre még csak most hirdetik meg az óvónői állást a szeptemberi kiscsoportosnak.
Április végén TALÁN már találkozhatunk vele...
Jó lenne mert, szerintem az óvónő személyisége a döntő abban, hogy Hanka hogyan fogja magát érezni az oviban.
Megnézünk majd még két másik ovit is, de mivel nem hozzájuk tartozunk, így egyáltalán nem biztos, hogy Hannát felveszik bármelyikbe is.
Szóba jöhet még két Waldorf-óvoda is, kétségtelen, hogy ezek messzebb vannak és több anyagi áldozattal is járnak. Bár Hankának (és nekem is), sok minden tetszene a waldorfos szemléletben. Több szabadság, rengeteg kézimunka, alkotás, és talán jobban "szűrt közösség".
Úgy tűnik, csak bizonytalanabb és görcsösebb lettem ovi-kérdésben...
Tudom, hogy nem sors-döntő választás ez, de mégis meghatározza valahol Hanna életét.
És még olyan pici és érzékeny...
Persze, ha állandóan magam mellett tartom kérdés, hogy megerősödik-e valaha, és hogyan lesz önálló?
DE! Vajon, ilyen kis korban kell elkezdeni "erősödni", megtapasztalni a világ nemtörődömségét, hogy csak EGY kis 3 éves ovis vagy a sok közül????
Majd még agyalok/agyalunk ezen.
"Hagyd békén azt a búrát. Nem kell.
- De a szél...
- Egyáltalán nem vagyok olyan náthás... Virág vagyok: jót fog tenni az éjszaka hűs levegője.
- De az állatok...
- Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan szépek."
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
3 megjegyzés:
Bori!
Nagyon hasonlóan érzek Veled!
Nálunk ápr elején lesz nyíltnap az oviban és egy hétre rá a beíratás. Ma pedig a kezembe vettem az orvosi-szükséges-semmit se mondó igazolást. Nyakunkon van rendesen a dolog.
Waldorfos itten nincs, de nekem is szimpatikus a szemléletük. Bár azt is olvastam, hogy a közeli ovi, ismerős helyen, ahol tudja, hogy anya-apa-tesó nincs messze, akár még haza is találna egyedül is nagyon fontos a lelküknek. Én éppen ezért, ha szimpatikus lesz az óvonéni nem is keresgélek tovább a körzetinél. Mert a gondozók személye a legfontosabb, aztán meg ezernyi minden más.
Az meg egyszerűen hihetetlen (és jó), hogy ezt az idézetet választottad ide!
Pussz: kata
Igen, nálunk is nagy kérdés ez. Próbálom Virágot kicsit lelkileg felkészíteni, hogy majdan mi vár rá az ovuban. Olyan meséket olvasunk, elsétálunk az ovi felé, megnézzük, hogy halad az építkéezés. Nálunk bővítik az ovit, így 75 férőhellyel növekszik a létszám. De semmi mást nem tudunk. Izgulunk mi is az óvónéni miatt. Azt gondolom, a tárgyi feltételeknél is sokkal lényegesebb szempont ez. Nagyon remélem, csak olyan meberek választják ezt a pályát, akik szívvel -lélekkel foglalkoznak a gyerekekkel. Vagy túl naív vagyok????
Üdv: Tündianyu
:):) Akkor egy év múlva én is hasonlóképpen fogom érezni?
Az óvónéni pedig fontos, szerintem legalább annyira, mint a tanító.
És Hanna mit gondol az ovisságról?
...
Köszönöm a Mikoltos hozzászólásaidat :)
Puszi
Kinga
Megjegyzés küldése