ALTATÓ

Tudtam, hogy egyszer elérkezik ez az este is...

Ma este EGYEDÜL birkóztam meg mindkét kislányom altatásával.
Lehet, hogy ez nem tűnik olyan nagy dolognak, de nálunk erre, egészen idáig még nem volt példa.
(a szokásos esti menetrend egyébként a következő: én altatom Sárát, Ákos pedig Hannát kíséri át álomországba... Sári általában belealszik az utolsó esti szoptatásba, vagy ha nem... akkor az éneklős-ringatós séta (eddig még) mindig segít(ett), Hanka és Ákos pedig egy (számomra) félig-meddig titkos, és nagyon kötött esti rituálét alakítottak ki maguknak...)

Mivel nem vagyok Ákos, és egyelőre még osztódnom sem sikerült (pedig sokszor milyen jól jönne), egy merőben új verzióval kellett előállnom.
Ami, ha jobban belegondolok sikerült is...

A TERV:

1. Megszoptatom, majd elaltatom Sárát.
2. Ezután álomba mesélem Johannát.
(milyen egyszerűnek tűnik)

A VALÓSÁG:

Sári békésén szopizva már-már álomba szenderül(ne), mikor Hanna teljesen véletlenül fejen találja egy strandlabdával... hatalmas sírás... (Hanka is úgy megszeppen, hogy majdnem sír)... Sára vigasztalhatatlan ... bevetem az aduászt: megszoptatom a másik mellemből is...Sára megnyugszik...sétálva büfiztetek...mikor Hanka közli, hogy pisilni szeretne... és kakilni... de kibírja míg Sára méltóztatik egyet böffenteni... megérkezik a várva-várt böfi... egy jó nagy adag bukta kíséretében...ami a szőnyegen landol (valószínűleg túlette magát a kisasszony)... Sára jóéjt puszit kap...Hannával szaladunk a WC-re... közben a hátamon valami meleg csurog végig (úgy látszik nem csak a szőnyeg lett anyatejes)... kis idő múlva Hanna jó hangosan közli a világgal, hogy kész van... Sára felsír... járkálok a Kicsivel... majd jöhet a kéz- és fogmosás a Nagyobbal... üveg fogmosópohár a kövön a koppan... (de nem törik össze!)... Sára ismét felsír...de visszaalszik...
Hanna altatása ezek után viszonylag zökkenőmentes, leszámítva az "Apával nem így szoktuk csinálni!" gyakran ismétlődő és kissé gúnyos kritikát nagylányom részéről, valamint egy teljes garnitúra ágynemű és pizsama cserét (az alattomos módon pont ma este kiömlő pohár víz következményeként)

Most pedig mindkét kislány békésen szuszog...

Én is elfáradtam... de nem törtem össze. :))
...és bármikor újra végigcsinálnám... mert valahol nagyon jó érzés, hogy képes vagyok rá, és van kiért...

NOKEDLI

Kis Nokedlink (Sára:)) el kezdte hallatni a hangját. (többé nem hívhatjuk Hannával néma nokedlinek)
Továbbra sem sírós baba, viszont nagyon kommunikatív.
Sikkantgat, berreg, heő-zik, sőt már hangosan nevet (ezt azért még nem nevezném kacagásnak, inkább valami furcsa átmenet a hörgés és a sikoltás között)
Reggelente egész testével repes, amikor meglát minket.
Olyan áthatóan tud már nézni, főleg Hannáról veszi le nehezen a tekintetét.
Nagyon szeret sétálni, játszóterezni. (ilyenkor ált. ébren van és a fák levelit nézegeti)
Nagyon-nagyon nyugodt még mindig... és olyan szelíd (nem nagyon hívja fel magára a figyelmet), néha már furdal a lelkiismeret, hogy talán keveset foglalkozom vele...
Tegnap este, (míg Hanka Ákossal biciklizett) kicsit kényeztettem kisebb lányomat.
Alaposan megdögönyöztem azt a kis hurkás testét. Sári természetesen ezt is békésen tűrte. (mint mindent:)) Pancsi után, pedig olyan hálás őzike-szemekkel nézett rám...



Igazi földreszállt angyalka. :)

HANKA ALKOT

Hogy mire jó egy borongós, hűvös szeptemberi délelőtt???

Alkotni!
Hanna szerencsére szeret rajzolni, festeni, gyurmázni...
Ma délelőtt pedig egy új szerelem szövődött. Johanna és Sára körömvágó ollója között.

Így aprított órákon keresztül (nem túlzás) a kisasszony:



És, hogy mindeközben anya mivel foglalatoskodott?
Körberajzolt, vágott, színezett.

ÉÉS a végén életre kelt Papírhanna... (Hanka szakasztott mása, kicsit csendesebb kiadásban)

HANKA BESZÉL

Egész álló nap.
Ha csöndben van, akkor gondolkodik. (saját bevallása szerint) :))

Folyton kérdez.
Sokszor nem könnyű a válasz.

H: "Anya, mi az a ...meghalni?"
...
A: "Tudod, aki nagyon öreg annak meghal a teste... nem lélegzik, nem mozog, nem is beszél többé..."
H: "Nem is járkál?"
A: "Nem. De a lelke tovább él, egy nagyon boldog helyen."
H: "Anya, mi fiatalok vagyunk???"
A: "Igen, kicsim."
H: (rövid csönd) "Szerintem, a Sári a legfiatalabb." :)


Egy újabb furcsa kérdés:

H: "Anya, mi az a FOGYÓKÚRA???"
A: "Hát, ezt meg honnan vetted?"
H. A tv-re mutat. "Mondta az ATÚÚ!" (eltelt pár perc, mire számomra is kiderült, hogy ATÚÚ = Gombóc Artúr a POM-POM-ból... :))

Ma délután, pedig mikor felébredt, szokatlan kéréssel állt elő:

H: "Anya, szeretnélek megölelni." Szorosan átölelt és hozzátette:
"Szia, szerelmesem!" :))) (anyai szív olvadozik ezerrel)
A: "És ezt hol hallottad?"
H: "A másik TV világban..." :))

Anya és két kis szerelmese:

VELENCEI ŐSZ

Szinte hihetetlen, hogy alig két hete készültek az alábbi fotók.







Négy, gyerekzsivajban, nevetésben és beszélgetésben gazdag napot töltöttünk el barátai családokkal a Velencei tó partján.
Szerencsénkre fürdeni is tudtunk a kerti medencében.
Hanka visongott, ugrált, csónakázott egész nap.
Kis Zen-babánk, Sárika elégedetten szemlélődött és békésen szunyókált az árnyékos teraszon.
Mi pedig jókat beszélgettünk, cukrászdáztunk, söröztünk (ki mit :)) régen látott barátainkkal. (nosztalgiával gondoltunk vissza a 4 évvel ezelőtti még "gyerek-mentes" közös nyaralásokra, de abban mindnyájan egyet értettünk, hogy most sem olyan nagyon rossz nekünk. :) igaz, hogy sör helyett többen szoptatós teát kortyolgattak és az esti "bulizások" középpontjában, a cd lejátszó helyett a bébiőr állt. )

Az biztos, hogy egy percig sem unatkoztunk.

És olyan jólesően elfáradtunk minden nap végére.
Akárcsak csemetéink.

HULLÁMHEGY

Nem szeretek a gyerekeimre panaszkodni. (hiszek a kimondott szó erejében)
De, tegnap este már annyira megtelt az a bizonyos pohár, hogy kifakadtam.
Hanka mostanában rendszeresen nem alszik délután és olyankor estére a viselkedése egyszerűen minősíthetetlen. :( Én pedig sokszor annyira tehetetlennek érezem magam...

Mégis a mai napot, minden előzetes rossz érzésem ellenére, olyan gördülékenyen és könnyedén "oldottuk meg", mintha visszapörgettük volna az időt, úgy 3 hónappal. (gipszelés előtti boldog békeidők:)

Hanna egész délelőtt szótfogadott, a játszótéren szép nyugodtan eljátszott (magában is), sőt még Sárit is megölelgette. (ezúttal gyengédebben a szokásosnál)
Most pedig alszik...
És mint tudjuk, ilyenkor a legkönnyebb szeretni a gyerekeket. :) (legalábbis nekünk)

A nap aranyköpése:
"Anya, te indián vagy?" kérdezi tőlem kíváncsian Hanna, miközben a fürdőszobában éppen az új szemfestékemet próbálgatom... :)

Zsófi babáját fésülgető okos nagylányom:



Kicsi Sára pedig a mai nappal búgócsiga üzemmódba kapcsolt... azaz elkezdett függőleges tengely körül forogni. :) És a kezét is nagyon figyelmesen tudja tanulmányozni.

Így történhetett, hogy délutánra panaszkodós hárpia helyett, újra büszke kétgyerekes anyukának érzem magam. :)

NAGYBÁCSIK

Igen, Hanna és Sári nagybátyjai megérdemelnek egy külön bejegyzést.

Nagybácsik terén nagyon el vannak kényeztetve a lányok. Nekem és Ákosnak is van két-két öcsikénk. (ráadásul még nagynéniből is jutott három a gyerekeinknek... hiába a nagycsalád tagadhatatlan előnyei)

Múlt hétvégén Gábor és Márk olyan lelkesedéssel játszottak és hülyéskedtek egész nap Johannával, hogy öröm volt nézni. (és persze nagyon nagy segítség is volt ez szegény megfáradt szülőknek)
Mondtam is anyukámnak, hogy szültem egy jó kis játszótársat két félig még gyerek öcsémnek... :)
A 22 éves Gábor szobájában több fénykép is ki van rakva Hankáról, a 19 éves Márkó pedig képes órákon át mesélni az unokahúgának és délután közös matracon aludni vele.
Mindezt önként és dalolva. :)
És ez valahol megható, de tényleg...

Gáborral:



Márkóval: