Ma este EGYEDÜL birkóztam meg mindkét kislányom altatásával.
Lehet, hogy ez nem tűnik olyan nagy dolognak, de nálunk erre, egészen idáig még nem volt példa.
(a szokásos esti menetrend egyébként a következő: én altatom Sárát, Ákos pedig Hannát kíséri át álomországba... Sári általában belealszik az utolsó esti szoptatásba, vagy ha nem... akkor az éneklős-ringatós séta (eddig még) mindig segít(ett), Hanka és Ákos pedig egy (számomra) félig-meddig titkos, és nagyon kötött esti rituálét alakítottak ki maguknak...)
Mivel nem vagyok Ákos, és egyelőre még osztódnom sem sikerült (pedig sokszor milyen jól jönne), egy merőben új verzióval kellett előállnom.
Ami, ha jobban belegondolok sikerült is...
A TERV:
1. Megszoptatom, majd elaltatom Sárát.
2. Ezután álomba mesélem Johannát.
(milyen egyszerűnek tűnik)
A VALÓSÁG:
Sári békésén szopizva már-már álomba szenderül(ne), mikor Hanna teljesen véletlenül fejen találja egy strandlabdával... hatalmas sírás... (Hanka is úgy megszeppen, hogy majdnem sír)... Sára vigasztalhatatlan ... bevetem az aduászt: megszoptatom a másik mellemből is...Sára megnyugszik...sétálva büfiztetek...mikor Hanka közli, hogy pisilni szeretne... és kakilni... de kibírja míg Sára méltóztatik egyet böffenteni... megérkezik a várva-várt böfi... egy jó nagy adag bukta kíséretében...ami a szőnyegen landol (valószínűleg túlette magát a kisasszony)... Sára jóéjt puszit kap...Hannával szaladunk a WC-re... közben a hátamon valami meleg csurog végig (úgy látszik nem csak a szőnyeg lett anyatejes)... kis idő múlva Hanna jó hangosan közli a világgal, hogy kész van... Sára felsír... járkálok a Kicsivel... majd jöhet a kéz- és fogmosás a Nagyobbal... üveg fogmosópohár a kövön a koppan... (de nem törik össze!)... Sára ismét felsír...de visszaalszik...
Hanna altatása ezek után viszonylag zökkenőmentes, leszámítva az "Apával nem így szoktuk csinálni!" gyakran ismétlődő és kissé gúnyos kritikát nagylányom részéről, valamint egy teljes garnitúra ágynemű és pizsama cserét (az alattomos módon pont ma este kiömlő pohár víz következményeként)
Most pedig mindkét kislány békésen szuszog...
Én is elfáradtam... de nem törtem össze. :))
...és bármikor újra végigcsinálnám... mert valahol nagyon jó érzés, hogy képes vagyok rá, és van kiért...
4 megjegyzés:
Hát persze, hogy képes vagy rá! :) Ügyesen csináltad.
:-) mosolyogtam egyet mig olvastam, nem lehetett konnyu, de ahogy mondtad kepesek vagyunk, azok kell legyunk igy is csinalni.
Puszi
Ajjaj,ez az én rémálmom..:$:o
Még nincs bátorságom hozzá,hogy egyedül legyek a két kicsivel fürcsi és altatás idején..:$
Ha Zsolti nincs itthon,riasztom anyut!:$
Lehet,hogy azért,mert Miácska is még csak 2 éves múlt,és nagyon féltékeny...:s
Még nem érzem,hogy képes lennék egyedül végigcsinálni..:o:$
Le a kalappal előtted,nagyon ügyes vagy!:)
Puszi a gyönyörűségeknek!:))
Nagyon ügyes vagy Bori! Persze nem egyszerü, de sikerült!
Ismerös a helyzet. Nálunk Virág kiabálva beszél néha, mert sutogni vagy halkan beszélni csak akkor tud, amikor a babáját altatja. Így Mátét szegényt már többször felébresztette, mint ma reggel is! De ez van, neki is meg kell szokni a dolgot!
Pusza!
Megjegyzés küldése