MÉRLEGELÉS

Tegnap este megmértük a három zsivány súlyát, hosszát.
Íme:
Hanka: 19,5 kg; 110 cm
Sára: 13,5 kg; 95 cm
Samu: 10,5 kg; 77 cm

SÁMUEL

Mindent egybevetve, olyan jó, hogy van nekünk egy Samunk.

BOLDOG NÉVNAPOT KISFIAM!

SÁRASÁGOK

A repülő pókról:

"Apa, képzeld, hogy láttunk egy repülő pókot!!!"
"De Lányok, a pókok nem tudnak repülni..."
...???...
"Mivel nincsen szárnyuk."
"De ez repült... Lehet, hogy egy barátja, mondjuk egy légy segített neki..."
"Sárikám, a légy és a pók nem igazán barátok."
"Akkor is repült, biztosan kölcsönvette egy halott bogár szárnyát..."

Minden csak nézőpont kérdése:

"Ha lecsapjuk a szúnyogot az jó nekünk mert nem fog megcsípni... de a szúnyognak lehet, hogy nem jó, szerintem..."

ÖRDÖGFIÓKA...

...barátom, felvidít ahányszor látom...
(éjszaka nem vagyok túl vidám, igaz akkor nem is nagyon látom, csak hallom, óránként)

Hogyan is fogalmazzak finoman...
Samu, minden alkalmat megragad és könyörtelenül kihasznál, hogy (felnőtt szemmel nézve) rosszalkodjon.
Azaz, magára rántja az asztal szélére helyezett teli locsolókannát,
porrá zúzza a töltött paprikámat tányérostul, utána paradicsomos tenyérlenyomatokkal díszíti a konyha falát,
kiszór egy zacskó száraz spagettit és gondosan összetördeli két centis darabokra,
az gőzölgő fürdőkádba dobálja a papucsomat, egy BogyóésBabócát és a telefonomat majdnem,
mindennap lelegel pár zöld paradicsomot az erkélyen lévő ültetvényemből,
megszereli a mosdó szifonját, rendszeresen átprogramozza a mosógépet (hogy ezen miért nincs gyerekzár?), és könyékig turkál a WC-ben, ha véletlenül nyitva marad az ajtó...
Kíváncsi és fáradhatatlan.
Már egyedül lecsúszik olyan csúszdákon, aminek Sárika még csak a közelébe se néz, imád a magasban csimpaszkodni, lejtőn lerohanni, pocsolyákban dagonyázni, Dunába belesétálni.
Legújabb szavai: "hepülölő" (repülő), "brrrrr" (autó), moto (motor), takto (traktor)
Vagány és nagyon fiús, rendben is van ez így, ha egy picit jobban aludna még könnyebb lenne az életünk. Ezt azért muszáj hozzátennem.

EGY SZENVEDÉLY

Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek

mindíg talál a kavicsok közt egyre,

mely mindöröktől fogva az övé,

és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!

Egész szive a tenyerében lüktet,

oly egyetlen egy kezében a kő,

és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.

A víznek fordul, s messze elhajítja.

Hangot sem ad a néma szakitás,

egy egész tenger zúgja mégis vissza.

NYARALTUNK

Legalábbis ismét megpróbáltuk.
A hét első felében jó sokat esett az eső és hideg is volt. (már-már a fűtés gondolatával játszadoztunk)
Aztán persze kisütött a nap is.
Fürödtünk a Tóban, és a Dunában, gyűjtöttünk sok kavicsot, csigát és szép-élményeket.
Jártunk Esztergomban, Visegrádon, Vácott és természetesen bebarangoltuk a Szentendrei sziget számunkra kedves helyszíneit jó párszor...
Vendégeink voltak négy napig Nele, Mona és Gunther, és egy-egy napra meglátogattak minket Nagyiék, Dédimama, és Anyuék.
Jó volt.
A nyelvi akadályok nem számítanak, ha megvan a "közösnyelv", és a zene is mindenkié. :)

JÁTÉKOSAN

És könnyedén volna jó hozzáállni az élethez.
Még a nagy sorsdöntő pillanatokban is meglátni a (mindig ott bujkáló) humort, vagy legalábbis a helyzet komikumát... Jó dolog magunkat kinevetni, megkönnyebbül tőle az ember. Én legalábbis így éreztem, tegnap délután vágyott kisvárosunk utcáin, magándetektívesdit játszva.
Nem mintha nem lennék tele bizonytalansággal, másrészről kíváncsi is vagyok, mi van az újabb kanyar mögött???

Kör utca...??? (Remélem nem zsákutca.:))