Tornászós Tavasz-Tündér.
Ezzel a névvel illeti mostanában magát Sárikánk.
Ezelőtt volt ugye a királyfi-s korszak, de mostanra nagyon is tudatára ébredt annak, hogy ő lány. (mégpedig micsoda lány, bájos-bújós kiscica)
Nagyon melegszívű és érzékeny más bajára.
Például aggódik értem, ha fáj a fejem, helyet készít nekem a cipős szekrényen, hogy levehessem a csizmám, sokat vigasztalja az öccsét, Hannáért rajong (de azért határozottan megvan a saját véleménye vele szemben), az apja elé (akit néha apuskának szólít) őszinte örömmel rohan nap, mint nap ...
Amúgy sem vagyok egy szigorú anya, de amikor Sára rám néz azokkal a bársonyos barna szemeivel, hát elég könnyen elolvadok...
Szerencsés természete van, és szerencsés mindenki akit ő megszeret.
Kajla, bolondos, csetlő botló kis őzike, akire ha csak rágondolok már nevetek is.
"Felhúzom a zoknimat, mert ez egy vekkeróra." - mondja egyik reggel öltözködés közben.
A napokban pedig spontán közölte velem:
"Anya ... pont szeretlek!"
Hát én is ... pont, kicsi Tündérem.
