T.T.T.

Tornászós Tavasz-Tündér.
Ezzel a névvel illeti mostanában magát Sárikánk.
Ezelőtt volt ugye a királyfi-s korszak, de mostanra nagyon is tudatára ébredt annak, hogy ő lány. (mégpedig micsoda lány, bájos-bújós kiscica)
Nagyon melegszívű és érzékeny más bajára.
Például aggódik értem, ha fáj a fejem, helyet készít nekem a cipős szekrényen, hogy levehessem a csizmám, sokat vigasztalja az öccsét, Hannáért rajong (de azért határozottan megvan a saját véleménye vele szemben), az apja elé (akit néha apuskának szólít) őszinte örömmel rohan nap, mint nap ...
Amúgy sem vagyok egy szigorú anya, de amikor Sára rám néz azokkal a bársonyos barna szemeivel, hát elég könnyen elolvadok...
Szerencsés természete van, és szerencsés mindenki akit ő megszeret.
Kajla, bolondos, csetlő botló kis őzike, akire ha csak rágondolok már nevetek is.
"Felhúzom a zoknimat, mert ez egy vekkeróra." - mondja egyik reggel öltözködés közben.
A napokban pedig spontán közölte velem:
"Anya ... pont szeretlek!"
Hát én is ... pont, kicsi Tündérem.

EGYÜTT

Játszik a három gyerek.
Nem tudtam lefotózni, de szeretnék róla írni.
Mert most valahogy tényleg együtt vannak, hárman, és ez tök jó!
A lányok bunkert építettek az étkező asztal alatt és habtapival "puhították ki".
Behurcoltak 84 plüss-állatot, a párnájukat, paplanjukat valamint a kulacsokat is.
Az étkező kezdi felvenni az este 6 órás káosz-szintet, pedig még csak de. 10 óra körül jár.
Samut is betettem az asztal alá és most boldogan kurjongat, kúszik körbe-körbe és mindent megtesz, hogy ízekre szedje a habtapi szőnyeget.
A lányok előbb kedves arccal nézik-tűrik, majd egyre hangosabb az: "Anya, vidd el a Samut!" kiáltozás.
De az a 3 perc idill, amíg együtt játszottak, most sokat adott nekem, és talán előrevetítette "a boldog jövőt". :)

EZ A VONAT...

...ha elindult, hadd menjen.


A mi kis vonatunkról lesz szó.
Most kezdjük jobban megismerni.
Samu igen vehemens és akaratos gyermeknek tűnik. :)
Izgága, nem fér a bőrébe, sokat ordít nem sokat van nyugton.
És nem hagy sok nyugtot a családjának sem. Folyton ölbe kéredzkedik, de amikor felvesszük, szinte kifeszíti magát a karjainkból, hogy tegyük le.
Négykézláb ringatózik, kúszik és próbálja belénk vagy a bútorokba kapaszkodva felhúzni magát. Persze mindent egyszerre szeretne csinálni, és azonnal... ha pedig valami nem úgy jön össze, ahogyan szeretné akkor megsértődik és kiabál... :)

Milyen más mint Sári volt egykoron.
Persze mondják, hiszen fiú. De én nem hiszem, hogy ez ennyire egyszerű.
Minden gyerek más és más.
A teljes képhez, az is hozzátartozik, hogy Samu talán a legmosolygósabb gyerekünk. Nagy Kópé.
Hálás vagyok, hogy megismerhetem, és igyekszem jól megtanulni a Samu-világot. :)))

CSÍKOS PIZSAMA

Jól kihasználjuk ezt a darabot...:)

Hanna 2007 - április:




Sára 2009 - február:



Sámuel 2011 - január:

AZT MONDD MEG NÉKEM

Már a lányok is velem együtt dúdolják:

SZILVESZTER

A szilveszterünk igazán jól sikerült. (pedig a szilveszterektől általában nem várok túl sokat)
A négy gyerek és a négy felnőtt nagyon sokat nevetett, sokat evett és keveset aludt.




BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

KARÁCSONYI KÉPEK

Azt hiszem ez az idei volt eddigi életünk legfárasztóbb karácsonya.
Ugyanakkor valódi Ünnep is volt. (legalábbis bennem megtörtént az átváltozás)
24.-én hajnali fél kettőkor tértünk nyugovóra a feldíszített fával egy szobában és 7 órakor már a ébresztettek is a (csillogószemű) lányok.
Délelőtt mézeskalácsot sütöttünk, estére pedig libamájat és rántott camembert.
A lányok babaházat kaptak, mi étkezőasztalt székekkel.
Samu pedig a csomagolópapírokat hajkurászta... :)

Szép volt. Igazi nagycsaládos, hangos, kissé kaotikus... :)

A tizenegyedik karácsonyunk Ákossal közösen, és az utolsó karácsonyunk itt a K... utcában.