FÜSTBE MENT TERV

Ákos tizenpár évvel ezelőtt egy nagyobb baráti társaság előtt előtt kijelentette, hogy Neki (nekünk) tizenpár év múlva három gyereke lesz és Szentendrén fog lakni.

A három gyerekben nincs is hiba, a szentendrei álom-házra azonban egyelőre várnunk kell.
A történet hosszú, zavaros és még számunkra is értelmezhetetlen...
A vége csak annyi, hogy a kedvesnek és korrektnek tűnő eladó hirtelen és váratlanul elállt az eladási szándékától.
Talán nem is bánjuk annyira (a furcsa szomszédokat egyáltalán nem), mindenesetre újból bebizonyosodott, hogy a kimondott szónak a mai világban nincs elég ereje, és ez azért valahol szomorú...

Persze nem arról van szó, hogy csalódtunk az emberiségben, de egy csöppet sem bánom, hogy Ákos nagybátyja ügyvéd, mert kell a jogi támogatás is, úgy tűnik.

Erről ennyit.

Most egy átmeneti állapotban lebegünk a Római parton.
Magyarán albérletbe költöztünk, ami eleve furcsa érzés, pláne, hogy elég szűkös... de legalább térben Szentendre felé tartunk... :)

Az ablakok húznak, a csapok csöpögnek és hát finoman szólva a konyha sem a legmodernebb.
Viszont nagyon szép és csendes utcában élünk, közel a az annyira vágyott Dunához.
Arról nem is beszélve, hogy Gábor-Livi-Bendegúz egy emelettel felettünk lakik.

A gyerekek elképesztően könnyen és rugalmasan alkalmazkodnak az új környezethez.
Ritkán emlegetik a régi lakást ahol bordó volt az ajtó, bár Hanka első éjszaka sírdogált, hogy a falra ragasztott foszforeszkáló lepkéit miért nem hoztuk el...

Nagyon-nagyon szeretnék valami biztosat, valami kapaszkodót, de nem egyszerű az igényeinknek és a pénztárcánknak is megfelelő lakást, házat találni.
Szépen lassan majd csak alakulnak a dolgaink...
Az egyetlen frusztráló tényező, hogy nagyon szeretném, hogy Hanka minél hamarabb közösségbe járjon, legkésőbb ősztől.
No hát, hajrá...