Pedig esetében tényleg szó sincs "a szegény elhanyagolt középső gyerek szindrómáról".
Szerintem három gyerekünk közül ő kapja a legtöbb puszit simogatást. (igaz ő is adja)
Igazi hízelkedős, bújós kiscica.
Napjában többször elmondja: "Nagyon szeretem anyát!" vagy "Nagyon szeretem apát!" Főleg akkor tör rá a szeretet-roham, amikor valami büntetés fenyegetné.
Egyébként lehetetlen büntetni. Ha csak egy kicsit hangosabban szólunk rá, elsírja magát.
Olyan törékeny, szelíd, elesett tud lenni, hogy néha már elgondolkoztat vajon nem csak egy felvett viselkedés - e ez nála... bár végül is mindegy... ő most ilyen.
És bizony nagyon szerethető.
Észrevétlenül olyan nagylány lett... Legalább 20 gyereknótát fúj kívülről, naponta több órán keresztül.
Mesél. Nekem és Samunak, természetesen annaéspetit.
Hannát Hannuskának hívja, és így kérleli: "Légy szíves"... legalábbis egy darabig...aztán visít, sír, csíp, verekszik. "Megüttem a Hannát, mindjárt megütöm a Hannát, megerősítem!!!" (azaz megszorítja)
Szeretne bugyit hordani, viszont nem szól, ha pisilnie kell, sem akkor, ha bepisilt...úgyhogy ezzel még várunk.
Sokat ügyesedett a mozgása, már egész szépen fut, egyre gyorsabban motorozik, bár továbbra sem az az örökmozgó típus.
Kortársai felé egyelőre nem nyit, kifejezetten mogorván nézi a többi gyereket a játszótéren. Remélem ez még változik, meg persze ott van neki Hanna, így nincs is annyira igénye "idegenek" társaságára.
Hosszú-lábú, hosszú-hajú elvarázsolt tündérkirálykisasszony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése