OKTÓBER

Nem szeretem ezt az őszt.
Persze tudom, hogy nem is azért ilyen, hogy szeressem...
Mégis könnyebb lenne, ha egy kicsit szelídebben érkezne... lépésről-lépésre.

Sok a bizonytalanság most bennem/bennünk, ráadásul néha tényleg úgy érzem, hogy ketten kevesek vagyunk a három gyerekünkhöz.
Nem szeretem, hogy az idő ennyire rám nehezedik, de mégis ez van.
És egyre inkább nyomaszt egy nagyon hosszú tél gondolata...

A bennem kavargó érzéseket, ennél szebben nem is lehetne megfogalmazni:

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

/József Attila: Ősz-részlet/



Ennyi szépségtől egy kicsit máris jobb lett a hangulatom.