Egy hete érzékeny-lelkű kis mimóza lett. Többször felsír éjszakánként. Csak anya kell neki.
Kevesebbet mosolyog, sokat kéredzkedik ölbe. "Zöledbe! Zöledbe!" kiabálja szívszorítóan.
Hannát gyakran ütögeti (ma a cipőjével dobta fejbe).
Tavaszi fáradtság? Vagy így jelentkezik nála a testvérféltékenység, középső-gyerek szindróma?
Vagy én parázom túl az egészet, és csak egy újabb fejlődési lépcső előtt áll?
Sokat ölelgetem, puszilgatom, jövő héttől pedig ismét kettesben leszünk itthon délelőttönként (most húsvéti szünet van az oviban) és akkor majd jól "gatyába rázom". Szeretnénk már visszakapni, a kis vagány, örökké vigyorgót...
Sajnos az is kiderült, hogy valamilyen szinten érzékeny a tejre, reméljük csak a laktózra. Most laktóz-mentes diétára fogjuk és bízunk a javulásban. Azaz, a kakis pelenkák számának csökkenésében. és egy kis súly-gyarapodásban. (jelenleg ismét alulról súrolja a 11 kg-ot, ami azt jelenti, hogy megint fogyott:()
A bútor, párna, ruha-összefirkálós kedve azért a régi... egyszerűen imád rajzolni, és tisztában is van vele, hogy csak papírra szabad, mégsem tud ellenállni a csábításnak... A minap fél órán keresztül sikáltam a fehér konyhai járólapról a piros zsírkrétát...
Kiss Ottó:
Mai rosszcselekedetek
Egy:
kilögyböltem a levest
az asztalterítőre.
Kettő:
összefirkáltam a piros filccel,
hogy ne látsszon.
Igazán találó kis versike... :)))
2 megjegyzés:
Visszaolvastuk a naplót, mert már régen voltunk. Aranyosak a lányok, mint két tojás, annyira hasonlítanak. Csak az egyik szőke, a másik barna:-).
Én is szeretem, ha a mieink szépen eljátszanak egymással, vagy szeretgetik egymást. Bár, Virág sokszor visszaél a fölényével-testalkati-de azért a Mátét sem kell félteni. Jobb híjján elkapja a Virág haját....
Klassz lehetett a névnapi buli, biztos jól szórakoztatok. Bendegúz pedig gyönyörű kisbaba. Gratulálunk. Samu is biztosan ilyen szép kis formás baba lesz.
Vigyázzatok magatokra!
Pusza: Tündianyu és a gyerekek
Biztos érzi, hogy hamarosan változik az életetek. Emlékszem Noah-val ugyanez volt. Pedig mindent jól előkészítettünk úgy érzem, mégis megviselte. Adj neki időt és ne érezz bűntudatot, mert azt nagyon "leveszik". Ez az élet rendje, majd megbékél. :-)
Kitartást az utolsó hónaphoz!
Megjegyzés küldése