TAHIBAN

Több mint egy hetet töltött kicsiny családunk Tahiban.
Akárcsak a téli síelésnél, most sem volt szó pihenésről, inkább csak kikapcsolódásról. :)
Kóstolgattuk a "falusi idill"-t, élveztük a kertes ház előnyeit, próbáltuk elképzelni magunkat Szigetmonostori nagycsaládosként :)... no majd meglátjuk...

Kicsit vegyes érzelmekkel tértünk vissza Pestre, talán fáradtabban, mint ahogy elindultunk.
Persze ebben közrejátszott sok minden... Ákos keveset volt velünk. Ebből következik, hogy én sokat voltam a gyerekekkel hármasban reggeltől estig, játszóterezés nélkül.
Hankának hiányoztak a játszótéri pajtások, nekem meg az a pár nyugodtabb óra, mikor a gyerekeimben kicsit távolabbról gyönyörködhetek.
Viszont Hankával rengeteget beszélgettünk, és órákat meséltem neki minden nap. Sárára is több időm jutott. Hosszabb ideig még nem játszanak el a lányok kettesben, ráadásul Hanka félt a nagy "idegen" házban, ezért egész nap a nyomomban voltak.
Fárasztó volt, de talán még közelebb kerültünk egymáshoz.

Egész napunkat a kertben töltöttük, bikiniben/fürdőbugyiban/pelusban:), mezítláb (Hanna első nap belelépett egy méhbe, de ez sem tántorította el), sokat pancsoltunk, locsoltuk a virágokat és sétáltunk a Duna parton.
Bár a NAGYON SOK szúnyog igencsak megkeserítette az életünket. Hanka kis testén egyik este 33 csípést számoltunk össze, és Sára homloka is úgy néz ki még mindig, mint egy pattanásos kamaszlányé.

Meglepő módon az egész napos intenzív falusi lét, valamint a hűs dunai szél sem tudta könnyen elaltatni a kisembereket.
Johanna egyik este rosszat álmodott, és attól kezdve annyira félt, hogy minden este Ákost átölelve tudott csak álomba szenderülni (kb. egy óra alatt), Sárika pedig Tahiban is sokszor ébredt és csak nehezen tudtam álomba szoptatni.

Mikor jó idő volt, délután öt óra körül strandolni mentünk a pócsmegyeri tóra. Hanka órákig hordta kis vödrében a vizet, ismerkedett a többi gyerkőccel a vizibiciklin, csónakázott és úszni tanult.
Sárika is boldogan dagonyázott az iszapban és minden félelem nélkül gyalogolt be (kezünket fogva) a mély vízbe.
Bicikliztünk is négyesben, bevettük a Visegrádi várat, és kétszer ebédeltünk a Fekete Bárányban.

Jól éreztük magunkat, de elfáradtunk.
Most itthon pihenünk, pihegünk a kánikulában és esténként a hintaágy helyett, az erkélyen hűsölünk...