Emma unokatesó kilenctől egyig nálunk vendégeskedett.
A "dupla fáradtság, de dupla öröm" közhely valósággá vált számomra is.
A lányok nagyon édesek voltak... Én pedig annyira élveztem amikor ketten követtek a lakás minden pontjára... amikor két kézzel etettem egyszerre két gyereket... és hangosan nevettem (velük együtt) amikor mindenben utánozták egymást.
Sára féltékenysége egy kicsit meglepett, és okozott némi fejtörést. Szerencsére gyakori vigasz-szoptatásokkal mindig le lehetett csillapítani a háborgó lelkét. (és ez Emmának sem okozott gondot, hiszen ő már régóta tápszeren él)
Naivan azt képzeltem, hogy majd összedobok egy jó kis rakott zöldbabot, de ehhez képest komoly szervezést igényelt, hogy valahogy kiszökjek a mellékhelyiségbe, vagy megrendeljem ebédre a pizzát.
A délelőtt egy perc alatt röppent el... Én pedig (komoly tapasztalatok birtokában) ki merem jelenteni, hogy egyáltalán nem esnék kétségbe, ha valaha ikreim születnének... :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése