Két napja (mióta nincs cumi) nem alszik délután.
Meg se próbálja. Azaz alszik csak nyitott szemmel és a könyökére támaszkodva. :S
"Anya én nyitott szemmel szoktam aludni!"
"Anya ne menj ki a szobából, mert akkor bőgni fogok! IZOMI hangosan!!!"
Mindezzel "csak" annyi a probléma, hogy így Sárit is felébreszti, és akkor már két nyűgös gyerekkel küzdhetek a nap hátralevő részében.
Remélem ez csak ideiglenes állapot. Bár Hanna szavai - "Anya, én egész nap csak a cumira gondolok." - nem túl biztatóak.
A nap pozitív eseménye: Sárika önállóan FELÜLT!!! Nem is nagyon tudtam megfigyelni a technikáját, mer éppen pelenkázni szerettem volna, amikor egyszer csak ült (két kezével támaszkodva) és nagyon elégedetten vigyorgott.
Ettől a mosolytól délutánra még a nap is kisütött.
Köszi, SÁNGI! :) (Hanna hívja mostanában így a húgát)
Mivel ücsörgős kép még nem készült, itt egy másik. (a főszereplők ugyanazok :))
2 megjegyzés:
Bori!
Itt is köszönöm a válaszod!
A cumimegvonásos állapotban nincs tapasztalatom, de szerintem ez egy átmeneti állapot és majd túl lesztek rajta. Biztosan Hankának (is) nehéz és időre van szüksége, hogy ne csak a cumira gondoljon és aztán megy majd a csukott szemű alvás is!
Kitartás és pussz: Kata
Mi is próbálkoztunk a cumi megvonással. Azaz mivel Virág szétrágta, így Ő dobhatta ki a kukába. Az első nap nem is volt probléma, csak utána. Nálunk is úgy volt, hogy nem akart aludni. Ebből adódóan délutánra a fáradtságtól már kezlhetetlenné vált. Így visszakapta. Vagyis kapott újat.
A mai napig, ha bármin megsértődik, rögtön keresi a cumit és a cicát. Ezzel vígasztalódik. Mondjuk azzal a feltétellel kapta vissza, hogy csak alváshoz szigorúan.
De ha napközben meglátja, gyakran használja is. Ezt nem szeretem és kérem, hogy vagye ki.
Úgy tudom, az oviba nem viheti majd, nem is tudom mi lesz akkor.
De állítólag megszokják.
Én úgy gondolom, hogy vannak olyan gyerekek, akiket nem érint érzékenyen a cumimegvonás és nem "veszik fel " annyira.
Az én gyerekem nem ebbe a csoportba tartozott, de sztem idővel hanyagolni fogja. A rokonságunkban van példa rá.....
De azért sok sikert kívánok hozzá, hátha Hanka ügyesebb lesz!
Tündianyu!
Megjegyzés küldése