Hét ágra sütött a nap és mindent beborított a HÓ.
Hanka egész délelőtt nagyon izgatott volt, sokat segített, hogy minél hamarabb elkészüljünk, nehogy újra eltűnjön az a sok fehérség.
Már 10 óra körül kint szaladgáltunk a házunk mögött lévő parkban.
Húztam Hannát a szánkón, építettünk hóembert, és közben elgémberedett ujjakkal próbáltam megörökíteni az idei tél első igazi (budapesti) havas napját.
(az, hogy Hanka egy képen sem néz a kamerába, nem teljesen véletlen
egy ideje nem szereti, ha fényképezem)
Kis hótündérkénk pedig életében először átvirrasztotta a teljes délelőttöt.
(ő meg aludni nem szeret,
pedig ilyen álmos szemekkel pislogott kifelé a babakocsiból. :))
A "szánkózás" után leróttuk szokásos tiszteletkörünket a pékség-állatkereskedés-zöldséges hármasa előtt.
Ma valahogy ez is olyan vidáman telt, sok mindenkivel összefutottunk (Lináékkal is!), egész kis babakocsi-karaván vonult be a pékségbe. Ahonnan stílusosan egy zacskó hókiflivel tértünk haza.
2 megjegyzés:
Emmunál is a "ne fényképezz"-időszak dúl. :s
Reméljük, ti jó sokáig szánkózhattok majd. Nálunk marad a hóemberépítés. :)
Tényleg, egy gyönyörűséges hótündérke Sára. Hanka is biztosan az, csak a hátából elég nehéz megítélni:-):-)!
Mi is örültünk a hónak!
Pusza!
Megjegyzés küldése