Ez az élet picit nehezebb, mint amilyenre számítottam...
...hiszen olyan szívszorongató érzés figyelni Hanna belső harcát önmagával.
Nagyon szeretne megbirkózni az új helyzettel.
DE, igen csak zavarja, ha Sári (aki mellesleg igazán nyugodt kisbaba) nagy ritkán hangosabban sír. Ilyenkor Hanka sikítani kezd, amitől persze csak tovább romlik az egész család idegállapota...
Ezenkívül a szoptatás okoz számára még nehéz perceket. Többször előfordult már, hogy miközben etettem a húgát sértődötten kiment a szobából.
Sajnos néha durvábban "simogatja" Sárát a kelleténél (a minap egy pofon is csattant) és ilyenkor (természetesen) kénytelenek vagyunk erőteljesebben rászólni.
Próbálom nyugodtan és szeretettel terelgetni, de nekem is vannak korlátaim és nincsenek kötélből az idegeim.
Pár napot anyukáméknál nyaraltunk és ott egy ágyban aludtam Hannával.
Annyira jó volt látni rajta, hogy (talán emiatt)egy picit megnyugodott és kezelhetőbbé vált.
Emellett szakállas Papa (apukám) "fegyelmezési módszere" válik be a leginkább.
Ha Johanna dühöngeni, hisztizni kezd erősen átöleljük és szép csendes hangon (de határozottan) nyugtatgatjuk. (persze az is előfordul, hogy a könnyebb utat választjuk és kiabálva a szobájába zárjuk)
"Apa, amikor mérges vagy rám, akkor nem szeretsz?" kérdezte egyik nap a kis összezavarodott lelkű nagylányom.
Nehezen ÉRTI meg, hogy nem csökkent a szeretetünk az irányában Sárika érkezésével.
Remélem, hamarosan majd megÉRZI...
Én most minden erőmmel ezen vagyok. (szerencsére Sára baba ebben maximálisan partner, olyan nyugodtan vár a sorára, mintha érezné, hogy a nővérének, most nagyobb szüksége van ránk)
A mai nap egyébként mérföldkő az életünkben, hiszen ma vagyok először minden segítség nélkül hármasban a lányokkal.
Voltak már nehéz percek, (minden kezdet nehéz) de most olyan édesen és nyugodtan alszanak már másfél órája, hogy újra csak reméynkedni és bízni tudok! :)
Íme, az én bolondos nagylányom, aki újabban minden fényképen a grimaszolást gyakorolja...
1 megjegyzés:
Teljesen együttérzek Veled, mert nálunk sem volt könnyű a kezdet. Bár, ennyire azért nem vészes, mint Nálatok-bocsáss meg, hogy ezt írom-de azért nálunk is mutatkoztak jelek. Én igazából azt vettem észre, hogy Virág nagyon "apás " lett. Bár ha a Mátét megszeretgetem, akkor ő sem maradhat ki és naponta többször is szóval és "tettel" is kinyilvánítjuk a szeretetünket, de azért valahol mégis csak nem olyan, mint régen.
Virággal pedig az a baj, hogy piszkálja a Mátét. Odateszi a babát az arcához, meg a kedvenc cicáját-ami tudom, hogy megtiszteltetés, mert nem mindenki kaphatja meg-simogatja, húzza a kezét stb... A minap éppen a konyhában telefonáltam, amikor ő a Mátét leemelte(!) az ágyról a fotel mellé a földre! majdnem elájultam, maikor megláttam! Az én hibám volt, de még belegondolni sem mertem, mi van akkor, ha leejti esetleg....
Szóval, nagyon oda kell rájuk figyelni.
Virágnál is vannak hisztirohamok és kitörések, de már szülés előtt is volt, úgyhogy ez nem okoz újdonságot.
Én azt tudnám javasolni, ha nem sértelek meg vele, hogy akkor, amikor Sára alszik, próbálj meg Hankával foglalkozni csak Te! Szopi alatt is lehet mesét olvasni, vagy fejből mesét mondani, vagy csak beszélgetni. Nálunk ez bevált!
További szép napokat és kitartást kívánunk!
Látogassatok el hozzánk, vár egy kis meglepi!
Pusza: Tündianyu, Virágszál és Máté baba!
Megjegyzés küldése