
Isten éltessen drága kicsi nagylányom!!! (tudom, nem vagy nagylány hanem királyfi)
Egész délelőtt a születésed napja jár a fejemben....
hogy milyen boldog voltam, hogy könnyen és egészségesen születtél meg...
hogy milyen édesen feküdtél a kórházi ágyon...
hogy milyen lapos és széles volt az orrod, és a fél szemedet ki sem tudtad nyitni...
hogy milyen jó volt szagolgatni, simogatni, nézegetni...
Közben eltelt két év, és ma már egyszerre vagy Hanka húga és Samu nővére.
Nagynak pici, picinek nagy. :)
Bizony nem könnyű ez az időszak számodra.
Nagyon szeretnék segíteni Neked, de tudom, hogy a belső harcaidat egyedül kell megvívnod, és azt is tudom, hogy ez biztosan sikerülni is fog.
Mert annyira szerencsés természeted van.
Minden társaságban rögtön kitűnsz nyugodtságoddal, kedvességeddel, természetes bájoddal.
Olyan védtelennek, törékenynek tűnsz, hogy az embernek egyből ölelgetni, babusgatni támad Téged kedve.
Pedig igazi rosszcsont is tudsz ám lenni.
Sokkal kevésbé vagy szabálytisztelő, mint a nővéred, és sokkal szemtelenebb arccal (sokszor egy vállrándítással) tűröd, ha fegyelmezünk.
Egyszerre vagy huncut és ártatlan, ezért tényleg lehetetlen Rád haragudni...
Még mindig egy bújós kiscica vagy és nagyon apás. :)
Örülök, hogy Te vagy a második gyerekem, hogy lány vagy, hogy Hannával ennyire jól játszotok egymással, hogy szőke vagy és barna szemű...
...hogy pont ilyen vagy amilyen.
Nagyon szeretünk!
